1 Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvõ Kaszerin közelébe nem értek.
2 Akkor azt mondta Ráfael: "Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat.
3 Menjünk elõre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön."
4 El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk.
5 Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia.
6 Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: "Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele."
7 Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielõtt még odaért volna apjához:
8 "Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szemérõl. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot."
9 Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: "Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok." És sírt.
10 Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá
11 [kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: "Bízzál atyám!" Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat,
12 majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából.
13 Ekkor apja a nyakába borult.
14 Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké.
15 Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához.
16 Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezetõ nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelõtt.
17 Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.
Versículos relacionados com Tóbiás könyve, 11:
A Tobias 11 meséli Tobias és Sara feleségül, valamint Tobias apja vakságának gyógyítását az általa elfogott halak használata révén. Egyes témák, amelyekkel ebben a fejezetben megválaszolható, a házasság, az isteni gyógyulás és az Istenbe vetett hit fenntartásának fontossága. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:
Mózes 2:24: "Ezért az ember elhagyja az apát és az anyát, és csatlakozik a feleségéhez, és egy testré válnak." Ez a vers a házasságról és a férfi és a nő közötti egyesülésről beszél.
Jakab 5:15: "És a hittel az ima meggyógyítja a betegeket, és az Úr nevelje őt; és ha bűnöket követett el, megbocsátják őket." Ez a vers az ima és az Istenbe vetett hit révén az isteni gyógyulásról beszél.
Máté 19:6: "Tehát már nem kettő, hanem egy test. Ezért az, amit Isten egyesített, senki sem választja el őt." Ez a vers a házassági unió fontosságáról és a pár közötti elkötelezettségről szól.
János 14:1: "A szíved nem kerül elutasításra; hiszel Istenben, te is hiszel bennem." Ez a vers az Istenbe vetett hit fenntartásáról szól, még a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal szemben is.
James 1:6: "De kérdezze meg tőle, hittel, kételkedni; mert kételkedik, hogy hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél vesz és izgat." Ez a vers arról szól, hogy fontos az Istenben való hit, és nem kételkedik abban, hogy csodákat és gyógyulásokat végez.
Capítulos: