1 Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be.
2 S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: "Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni."
3 Aztán jelet is adott e szavakkal: "Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levõ hamu szétszóródik."
4 Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni.
5 Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából.
6 Erre a király az Isten emberéhez fordult: "Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem." Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelõtt.
7 Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: "Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked."
8 De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: "Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen.
9 Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél."
10 Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.
11 Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett.
12 Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: "Melyik úton ment el?" Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult.
13 Erre megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nekem a szamarat!" Fölnyergelték a szamarat, és õ felült rá.
14 Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebinfa alatt ült. Megszólította: "Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?" "Igen" - felelte.
15 Erre hívta: "Gyere velem haza, és egyél valamit!"
16 De az azt válaszolta: "Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen.
17 Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél."
18 Az így felelt erre: "Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához." De hazudott neki.
19 S õ visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott.
20 Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta.
21 Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: "Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked,
22 ellenkezõleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyrõl megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába."
23 Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s õ elment.
24 Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett.
25 Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet, és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott.
26 Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: "Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint."
27 Aztán megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nékem a szamarat!"
28 Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton - a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét.
29 A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse.
30 A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: "Jaj, testvérbátyám!"
31 Miután eltemette, azt mondta fiainak: "Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az õ csontjai mellett nyugodjanak csontjaim.
32 Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamaria városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni."
33 De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népbõl a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak teli rakta a markát, és máris a magaslatok papja lett.
34 De ez Jerobeám házára bûnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színérõl.
Versículos relacionados com Királyok I. könyve, 13:
Az 1 -ből a királyok 13. fejezete egy próféta történetét meséli el, akit Isten küldött Jeroboam király megújítására bálványimádása miatt. A próféta csodát hajt végre a király előtt, de egy idős ember megtéveszti, akit egy próféta átad, és meggyőzi őt, hogy engedelmeskedjen Isten utasításainak. Ennek eredményeként a prófétát oroszlán ölte meg. Az alábbiakban öt vers található más Biblia könyvekből, amelyek az 1 Kings 13 -ban tárgyalt témákra vonatkoznak.
Deuteronomy 13:1-4: "Ha egy próféta vagy valaki, aki álma van, és jelet vagy csodát ad neked, felmerül, és ha ez a jel vagy csodája bejelentette, ha teljesíti, és ha azt mondja:" Kövessünk más isteneket " - - Azok az istenek, akiket nem ismersz - 'és engedje meg, hogy imádjuk őket: „Ne hallgassa meg a próféta vagy az álmodozó szavait. Az Úr, az Istened, kipróbálja, hogy tudd, hogy szeretsz -e teljes szívedből és az egész lélekből. " Ez a vers kiemeli Isten utasításainak betartásának fontosságát, még akkor is, ha nehéznek vagy más emberek véleményével ellentétesnek tűnik.
Jeremiás 23:16: "Így mondja a házigazdák ura:" Ne hallgassa meg, amit a próféták mondanak. Bolondokká teszik őket. A saját elméjük látomásait beszélik, nem az Úr száját. Hamis prófétákban, akik Isten nevében beszélnek, de akinek szavait nem igazán ihlette.
2 Péter 2:1: "Az emberek között hamis próféták is voltak, csakúgy, mint hamis mesterek. Titokban a pusztító eretnekségeket fogják bemutatni, még akkor is, ha tagadják a szuverén, aki megmentette őket, és hirtelen pusztulást okoznak." Ez a vers figyelmezteti, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik spirituális vezetőkön mennek keresztül, de valójában félrevezető üzeneteket prédikálnak, amelyek elvihetik az embereket Istentől.
Zsoltár 119:105: "A lámpa a lábamnak a szavad, és könnyű az utamhoz." Ez a vers kiemeli Isten Igéjének, mint a keresztény élethez való útmutató fontosságát. Az 1 Kings 13 prófétája elkerülte volna a halált, ha hűségesen követte volna Isten utasításait.
Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon az Úrban teljes szívedben, és ne támaszkodjon a saját megértésére; minden útján ismerje fel az Urat, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers arra ösztönzi a keresztényeket, hogy bízzanak Istenben, ahelyett, hogy bíznának magukban vagy más emberek véleményében. Ez különösen fontos azokban a helyzetekben, amikor a választásunk súlyos következményei lehetnek.
Capítulos: