1 Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt:
2 A Mindenhatóval pörlekedõ meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen!
3 Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt:
4 Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem.
5 Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.
6 A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta:
7 Nosza, övezd fel, mint a hõs, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!
8 Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen?
9 Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint õ mennydörögni?
10 Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba!
11 Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg!
12 Alázd meg a gõgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevõket!
13 A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat!
14 Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki gyõzelmed.
15 Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha.
16 Nézd, micsoda erõ van az ágyékában, és lásd, mily erõsek a hasizmai!
17 Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak.
18 A csontjai ércbõl öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok.
19 Remekmû az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette.
20 A hegyek környékétõl eltiltották, s minden vadtól, amely ott ûzi játékát.
21 A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtõzködik a nádban és mocsárban.
22 A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte.
23 Nem fél, ha a folyó erõsen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán.
24 Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát?
25 Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?
26 Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal?
27 Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgõ szókat intéz tán hozzád?
28 Esetleg majd szerzõdést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra?
29 Játszhatol-e vele, mint egy kis madárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni?
30 Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta?
31 Meg tudod-e a bõrét horoggal tûzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal?
32 Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!
Versículos relacionados com Jób könyve, 40:
A munka fejezetében Isten továbbra is beszél Job -val, megkérdőjelezve bölcsességét és hatalmát, összehasonlítva maga Istenhez képest. Retorikus kérdések sorozatát tesz fel, hogy megmutassa Job saját jelentékességét a Teremtő iránt. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltárok 50:10-11: "Mert minden erdőállat az enyém, és az állatok a hegyek feletti több ezerre. Ismerem a hegyek összes madárját; és az összes, ami a mezőben mozog." Ez a vers megmutatja Isten hatalmát az összes tenyésztés felett, beleértve az állatokat, a hegyeket és a mezőket, kiemelve az isteni fölényt a tenyésztés felett.
Ézsaiás 55:8-9: "Mert a gondolataim nem a gondolataid, sem az én útjaid, az Úr. magasabb, mint a gondolataid. " Ez a vers kiemeli a bölcsesség és az Isten hatalma és az emberi korlátozás közötti különbséget.
Job 38:4-5: "Hol voltál, amikor megalapítottam a Földet? Tudom, hogy van-e intelligenciád. Ki tette neki a méréseket, ha tudod? Vagy ki nyújtotta ki a húrot?"
Zsoltár 139:1-2: "Uram, megpróbáltál és ismersz. Tudod, mikor ülök, és amikor felállok; elhatolok a gondolataimra." Ez a vers hangsúlyozza Isten ismereteit az emberi életről és a gondolatokról.
Ézsaiás 45:9: "Jaj annak, aki a Teremtőjével szerepel! A SHARD TOOVÁBBI SHARDS TOVAL! Talán azt fogja mondani, hogy az agyag, amit formál: Mit csinálsz? Vagy: A munkádnak nincs fogantyúja." Ez a vers kiemeli a bölcsesség hiányát Isten akaratának leküzdésében és a munkájának ellen.
Capítulos: