1 A zavargás megszûntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította õket, aztán búcsút vett tõlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.
2 A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba.
3 Három hónapot ott töltött, ám a zsidók cselt szõttek ellene, amikor Szíriába akart hajózni, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4 Ázsiáig vele tartott Szopater, a bereai Pirrusz fia, meg a tesszaloniki Arisztarchusz és Szekundusz, a derbei Gájusz és Timóteus, az ázsiai Tichikusz és Trofimusz.
5 Ezek elõre mentek, és Troászban vártak ránk.
6 Mi a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippibõl, és öt nap múlva utolértük õket Troászban, ahol aztán egy hetet töltöttünk.
7 A hét elsõ napján összegyûltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét.
8 Az emeleti teremben, ahol összegyûltünk, volt lámpa bõven.
9 Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze.
10 Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: "Ne aggódjatok, még benne van a lélek."
11 Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett, és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt.
12 A fiút élve vezették oda, s ez nem kis vigasztalásukra szolgált.
13 Mi hajóra szállva elõrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Õ rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni.
14 Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk.
15 Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következõ nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következõ nap megérkeztünk Milétuszba.
16 Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen idõt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit.
18 Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem elsõ napjától kezdve minden idõmet köztetek töltöttem,
19 és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelõl szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül.
20 Nem tagadtam meg tõletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál.
21 Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
22 Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem,
23 csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám.
24 De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdetõ evangéliumról.
25 És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki.
26 Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére.
27 Mert nem riadtam vissza semmitõl, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam elõttetek.
28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.
29 Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.
30 Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.
31 Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.
32 Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse mûvét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.
33 Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam.
34 Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg.
35 Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
36 Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük.
37 Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták.
38 Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.
Versículos relacionados com Apostolok Cselekedetei, 20:
Az apostolok cselekedeteinek 20. fejezete elmondja Pál búcsút az Efézus egyházának vének, valamint Jeruzsálembe vezető útjáról. Pál emlékeztet köztük minisztériumára, és figyelmezteti őket a jövőbeli veszélyekre, amelyekkel az egyház szembesül. A 20. törvényben tárgyalt témákkal kapcsolatos versek a következők:
Efézus 4:11-12: "És ő maga is az apostoloknak, másoknak a prófétáknak, másoknak az evangélistáknak és másoknak a lelkészeknek és a mestereknek adta a szentek javításának javítását, a Krisztus testének felépítéséhez, a Krisztus testének felépítéséhez " - Ezek a versek az ajándékok sokféleségéről beszélnek, amelyet Isten ad az egyháztagoknak Krisztus testének felépítésére, amit Pál tárgyal a búcsúban a vénekkel.
2 Timóteus 4:5: "De mindenben józanul vagy, támogassa a szenvedéseket, végezzen egy evangélista munkáját és teljes mértékben teljesítse a szolgálatát" - Ez a vers Pál felszólítását Timothy -ra hozza, hogy továbbra is evangélista munkáját végezze. , egy hívás, amely szintén releváns az Efézus egyházában.
1 Péter 5:1-2: "A véneknek, akik közted vannak, én is, én is, mint ők, tanúja a Krisztus szenvedéseinek és a felfedezett dicsőség résztvevőinek, a következőket kérdezem: Vigyázzon a Istennek a felelőssége, aki az ő felelőssége alatt van. Megteheti, hogy ki nem hajlandó, hanem azért, mert Isten akar " - Ez a vers az egyházi vezetők felelősségéről szól, hogy vigyázzanak Isten nyájára, amit Pál megerősít búcsújában Efézus véneknek.
ApCsel 20:29-30: "Tudom, hogy távozásom után a heves farkasok behatolnak ön közepette, és nem fogják megkímélni a nyájat. És önmagában fel fogják emelni az igazságot, hogy az igazságot elcsavarják, hogy a tanítványokat vonzzák magukhoz " - Ez a vers Pál figyelmeztetése Efézus véneknek a jövőbeli veszélyekről, amelyekkel az egyház szembesül, ideértve a hamis vezetők belépését és az igazság egyes tagjainak eltávolítását.
Colossians 4:17: "Mondja el Archipus:" Lásd jól az Úrtól kapott szolgálatot, és próbálja meg gondosan teljesíteni őt "" - Ez a vers Pál hívása az Archipo -ba, amelyet a Filemomban a Colossos -i egyház vezetőjeként említenek. hogy gondosan teljesítse az Úrtól kapott szolgálatot. Ez a hívás releváns az Efézus Egyháza és minden vezető számára, aki el akarja teljesíteni az egyházban betöltött szerepét.
Capítulos: