Lamentações, 5

1. Lembrai-vos, Senhor, do que nos aconteceu. Olhai, considerai nossa humilhação.*

1. Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!

2. Nossa herança passou a mãos estranhas, e nossas casas foram entregues a desconhecidos.

2. Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.

3. Órfãos, fomos privados de nossos pais, e nossas mães são como viúvas.

3. Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.

4. Somente a preço de dinheiro nos é dado beber; a nossa lenha, devemos pagá-la.

4. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.

5. Carregando o jugo ao pescoço, somos perseguidos, extenuamo-nos, não há trégua para nós!

5. Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.

6. Estendemos a mão ao Egito e à Assíria para obtermos o pão para comer.

6. Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.

7. Pecaram nossos pais, e já não existem, e sobre nós caíram os castigos de suas iniquidades.

7. Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.

8. Um povo de escravos domina sobre nós. Ninguém nos arrebata de suas mãos.

8. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükbõl.

9. Se comemos o pão, é com perigo de nossa vida, por causa da espada que ataca no deserto.*

9. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.

10. Nossa pele esbraseou-se como ao forno, sob os ardores da fome.

10. Bõrünk úgy izzik, mint a kemence az égetõ éhségtõl.

11. Foram violadas as mulheres de Sião e as jovens nas cidades de Judá;

11. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

12. chefes foram executados pelas mãos dos inimigos que nenhum respeito tiveram pelos anciãos.

12. A fõembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.

13. Jovens tiveram que girar a mó, e adolescentes vergaram sob o peso dos fardos de lenha.

13. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.

14. Não se assentam mais às portas os anciãos, deixaram os jovens de dedilhar as cordas da lira.*

14. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.

15. Fugiu-nos a alegria dos corações; nossas danças se converteram em luto.

15. Eltûnt szívünkbõl a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.

16. Caiu-nos da cabeça a coroa; desgraçados de nós, porque pecamos.

16. Lehullott fejünkrõl a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!

17. Nosso coração ficou amargurado, e nossos olhos toldaram-se de lágrimas,

17. Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.

18. porque o monte Sião foi assolado, e nele andam à solta os chacais.

18. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.

19. Vós, porém, Senhor, sois eterno, e vosso trono subsistirá através dos tempos.

19. De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékrõl nemzedékre.

20. Por que persistir em esquecer-nos? Por que abandonar-nos para sempre?

20. Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú idõre?

21. Reconduzi-nos a vós, Senhor, e voltaremos. Fazei-nos reviver os dias de outrora.*

21. Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.

22. A menos que nos tenhais abandonado, e que contra nós demasiadamente vos tenhais irritado.

22. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?