II Crônicas, 20

1. Depois disso, os moabitas e os amonitas, acompanhados dos maonitas, fizeram guerra a Josafá.*

1. Ezek után történt, hogy Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen.

2. Vieram informar o rei: “Uma tropa enorme, vinda do outro lado do mar Morto, avança contra ti. Ei-los já em Asasontamar, isto é, Engadi”.

2. Mentek és jelentették neki: "Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak."

3. Perturbado, Josafá se dispôs a recorrer ao Senhor e promulgou um jejum para todo o Judá.

3. Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett.

4. A população de Judá reuniu-se para invocar o Senhor. De todas as cidades de Judá o povo acorreu para invocar o Senhor.

4. Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sõt Júda valamennyi városából egybegyûltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz.

5. Diante do novo átrio do Templo do Senhor, Josafá ergueu-se na presença da grande assembleia dos homens de Judá e de Jerusalém.

5. Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar elõtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé.

6. “Senhor – disse ele –, Deus de nossos pais, não sois vós o Deus do céu e o soberano de todos os povos? Tendes em vossa mão a força e o poder e ninguém vos pode resistir.

6. Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erõ és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni.

7. Não sois vós, Senhor nosso Deus, que desalojastes diante de vosso povo de Israel os habitantes desta terra e a destes para sempre à descendência de Abraão, vosso bem-amado?

7. Istenünk, te ûzted ki e föld lakóit néped, Izrael elõl, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre.

8. Nela habitaram e construíram um santuário para a glória de vosso nome, dizendo:

8. Õk le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal:

9. Se nos sobrevier alguma desgraça, guerra, flagelo de vingança, peste ou fome, nos apresentaremos diante de vós neste templo, pois vosso nome é nele invocado e clamaremos para vós do fundo de nossa angústia, então havereis de nos ouvir e salvar.

9. Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom elõtt és a te színed elõtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.

10. Eis, portanto, agora, os amonitas, os moabitas e os habitantes da montanha de Seir pela terra dos quais não permitistes que os israelitas atravessassem, quando da sua saída do Egito e dos quais eles se desviaram sem destruí-los.

10. Nézd, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyének fiai, akiken keresztül nem engedted átvonulni Izrael fiait, amikor kijöttek Egyiptom földjérõl, azért hát elkerülték, és nem pusztították ki õket,

11. Eis que eles nos recompensam vindo expulsar-nos desta herança cuja possessão nos destes.

11. nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak ûzni bennünket örökségünkbõl, amelyet nekünk adtál.

12. Ó nosso Deus, não exercereis sobre eles vossa justiça? Pois a força nos falta diante dessa multidão que avança contra nós. Não sabemos o que fazer e nossos olhos se voltam para vós”.

12. Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erõ ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád."

13. Toda a população de Judá lá estava, de pé, diante do Senhor, com suas crianças, suas mulheres e seus filhos.

13. Ezalatt egész Júda ott állt az Úr elõtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt.

14. Então, no meio dessa grande multidão, o espírito do Senhor apoderou-se de Jaaziel, filho de Zacarias, filho de Banaías, filho de Jeiel, filho de Matanias, um levita da linhagem de Asaf.

14. Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Benája, Jeuel és Mattanja utódára.

15. “Prestai atenção – disse ele –, homens de Judá e de Jerusalém e tu, rei Josafá! Eis o que vos diz o Senhor: Não temais, não vos deixeis atemorizar diante dessa multidão imensa, pois a guerra não compete a vós, mas a Deus.

15. Így kezdett beszélni: "Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettõl a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.

16. Amanhã ireis descer para atacá-los. Vede: eles subirão pela colina de Cis e os encontrareis no fim do vale, diante do deserto de Jeruel.

16. Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevû domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben.

17. Não tereis que combater nesse caso. Colocai-vos lá e permanecei lá, para contemplar a salvação que o Senhor vos concederá. Não temais Judá e Jerusalém, nem tenhais pavor. Saí-lhes amanhã ao encontro e o Senhor estará convosco.”

17. Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!"

18. Josafá prosternou-se com o rosto por terra e todo Judá e os habitantes de Jerusalém fizeram o mesmo em adoração diante do Senhor.

18. Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr elõtt, hogy hódoljanak elõtte.

19. Os levitas da linhagem de Caat e de Coré levantaram-se para louvar o Senhor, Deus de Israel, em alta voz.

19. Aztán Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét.

20. No dia seguinte, de manhã, puseram-se a caminho para o deserto de Tícua. Na partida, Josafá disse-lhes: “Escutai-me, homens de Judá e de Jerusalém! Ponde vossa confiança no Senhor e estareis seguros. Crede nos seus profetas e tudo vos correrá bem”.

20. Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás elõtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok."

21. Em seguida, depois de se ter entendido com o povo, ele designou os cantores que, revestidos de ornamentos sagrados, haveriam de marchar à frente do exército, cantando: “Louvai o Senhor, pois sua misericórdia é eterna!”.

21. Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják õt e szavakkal: "Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!"

22. No momento em que era entoado esse cântico de louvor, o Senhor fez cair numa emboscada os amonitas, os moabitas e os habitantes da montanha de Seir que tinham vindo atacar Judá. Foram destruídos.*

22. Mihelyt felhangzott a dicsõítõ és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek.

23. Os amonitas e os moabitas atiraram-se então sobre os povos das montanhas de Seir para um massacre de exterminação e, isso feito, puseram-se a matar uns aos outros.

23. Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák õket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban.

24. Tendo chegado os homens de Judá à altura donde se vê o deserto, olharam para a multidão; e eis que lá não havia mais que cadáveres estendidos por terra, não tendo podido escapar ninguém.

24. Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg.

25. Então, avançou Josafá com seu exército para despojá-los e encontraram riquezas, vestimentas e objetos preciosos em abundância. Agarraram em tal quantidade que não puderam levar tudo. A pilhagem durou três dias, pois o despojo era enorme.

25. Ekkor jött elõ Jehosafát és népe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Találtak is állatot nagy mennyiségben, aztán fölszerelést, ruhákat és drágaságokat. Annyit zsákmányoltak, hogy alig bírták elvinni. Három napig tartott, míg összeszedték a zsákmányt, mert olyan sok volt.

26. No quarto dia, reuniram-se no vale de Beracá, onde louvaram o Senhor. Por isso, esse lugar ainda é chamado Beracá.*

26. A negyedik napon aztán összegyûltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének.

27. Os homens de Judá e de Jerusalém, tendo à frente deles Josafá, retomaram alegres o caminho da cidade, pois o Senhor tinha levado ao máximo sua alegria, livrando-os de seus inimigos.

27. Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét.

28. Entraram em Jerusalém, no Templo do Senhor, ao som de cítaras, harpas e trombetas.

28. Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába.

29. O terror do Senhor apoderou-se de todos os reinos estrangeiros, ao ouvirem a notícia de que o Senhor combatia os inimigos de Israel.

29. A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentõl, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen.

30. Depois, o reino de Josafá gozou de tranquilidade, porque o Senhor lhe deu paz com todas as nações vizinhas.

30. Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról.

31. Josafá reinou, pois, sobre Judá. Tinha trinta e cinco anos quando começou a reinar. Reinou vinte e cinco anos em Jerusalém. Sua mãe chamava-se Azuba, filha de Selaqui.

31. Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendõs volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.

32. Tomou por regra o proceder de seu pai Asa, sem dele se afastar. Fez o bem aos olhos do Senhor.

32. Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.

33. Todavia, os lugares altos não desapareceram e o povo não tinha ainda o coração firmemente unido ao Deus de seus pais.

33. Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez.

34. O restante dos atos de Josafá, desde os primeiros até os últimos, encontra-se relatado nas memórias de Jeú, filho de Hanani, os quais estão inseridos no Livro dos Reis de Israel.

34. Jehosafát egyéb dolgai az elsõktõl az utolsókig mind meg vannak írva Jehunak, Hanani fiának a beszédei között, amelyek be vannak iktatva Izrael királyainak könyvébe.

35. Depois disso, Josafá, rei de Judá, fez aliança com Ocozias, rei de Israel, cujo procedimento era ímpio.

35. Ezután Jehosafát szövetségre lépett Achazjával, Izrael királyával, s az gonoszságba vitte.

36. Eles se associaram para construir navios destinados a ir a Társis, construção essa feita em Asiongaber.

36. Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat.

37. Então, Eliezer, filho de Dodias, de Maresa, fez contra Josafá o seguinte oráculo: “Porque fizeste aliança com Ocozias, destruiu o Senhor tua obra!”. Com efeito, os navios se despedaçaram sem ter podido ir a Társis.

37. De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: "Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza mûvedet." Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba.