Baruc, 2

1. Assim sendo, pôs o Senhor em exe­cução a ameaça que, contra nós, havia pronunciado, e contra os nossos chefes que governavam Israel, os nossos reis e príncipes e todo Israel e Judá;

1. Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkezõ bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen.

2. a ameaça de lançar sobre nós calamidades tais como nunca, sob o céu, ocorreram semelhantes ao que se passou em Jerusalém. Foi visto realizar-se o que na Lei de Moisés se encontra:*

2. A mérhetetlen ég alatt soha nem történt ahhoz hasonló, amit Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van írva,

3. chegar cada um de nós a comer a carne do filho ou da filha.

3. hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások meg saját lányaik húsát ették meg.

4. Entregou-os ao domínio de todos os reinos que nos cercavam, e os tornou objeto de opróbrio e maldição para todos os povos, em cujo meio o Senhor os havia dispersado.

4. Aztán kiszolgáltatta õket azoknak az országoknak, amelyek körülöttünk vannak, hogy megvetés és gyalázat tárgya legyenek körös-körül minden nép körében, ahova szétszórta õket.

5. Assim passaram a ser súditos em lugar de senhores, porque cometemos o pecado contra o Senhor, nosso Deus, e lhe desatendemos à voz.

5. Alájuk kerültek, nem föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem hallgattunk a szavára.

6. O Senhor, nosso Deus, é justo. Nós é que hoje devemos corar de pejo, assim como nossos pais.

6. Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a mi arcunkat azonban, és atyáink arcát ma szégyen borítja.

7. Aconteceram todas as calamidades de que nos ameaçara o Senhor.

7. Ránk szakadt minden megpróbáltatás, amelyet az Úr kimondott ellenünk.

8. E nós não tentamos abrandar a cólera do Senhor contra nós, renuncian­do aos pensamentos perversos de nosso co­ração.

8. Nem könyörögtünk az Úr színe elõtt, hogy fordítson el bennünket, mindnyájunkat szívünk gonosz kívánságaitól,

9. E assim, o Senhor que velava sobre a calamidade, desencadeou-a sobre nós. Todavia, o Senhor é justo em todos os acontecimentos que nos impôs

9. ezért az Úr mind készenlétben tartotta azokat a csapásokat, amelyeket aztán ránk hozott. Az Úr ugyanis igazságos minden intézkedésében, bármit tesz is velünk.

10. porque nenhuma atenção prestamos ao seu aviso que consistia em seguir os mandamentos que o Senhor nos havia imposto.

10. De mi nem hallgattunk a szavára és nem éltünk az Úr parancsai szerint, amelyeket elénk tárt.

11. E agora, Senhor, Deus de Israel, que fizestes sair o vosso povo do Egito pela força de vossa mão, com milagres e prodígios por um efeito do poder de vosso braço, que criastes um nome até hoje:

11. Nos hát, Urunk, Izrael Istene, te erõs kézzel, jelekkel, csodákkal, nagy erõvel és fölemelt kézzel vezetted ki népedet Egyiptom földjérõl, s ezáltal nagy nevet szereztél magadnak mind a mai napig.

12. pecamos, é verdade, e procedemos como ímpios, Senhor, nosso Deus, praticando o mal contra todos os vossos preceitos.

12. De mi vétkeztünk, gonoszat tettünk, igazságtalanok voltunk, Urunk, Istenünk, minden intelmed ellenére.

13. Dignai-vos desviar de nós a vossa cólera, porque não passamos de uns poucos restantes entre as nações pelas quais nos dispersastes!*

13. Most azonban forduljon el tõlünk haragod! Már csak kevesen maradtunk meg a pogány népek között, ahová szétszórtál bennünket.

14. Atendei, Senhor, à nossa prece suplicante e, por vosso amor, salvai-nos. Fazei-nos encontrar perdão ante os olhos daqueles que nos deportaram,

14. Urunk, hallgasd meg imánkat és kérésünket, s ments meg minket tenmagadért. Hadd találjunk kegyelmet azok színe elõtt, akik elhurcoltak bennünket,

15. a fim de que o mundo saiba que vós sois o Senhor, nosso Deus. Porventura, não é de vosso nome que provém o de Israel e de sua li­nhagem?

15. hogy így az egész föld megtudja: Urunk, te vagy a mi Istenünk, és hogy Izrael s a nemzetsége a te nevedet viseli.

16. Lançai, Senhor, o vosso olhar sobre nós lá do alto de vossa morada santa e atendei à nossa voz. Inclinai vossos ouvidos, Senhor, a fim de nos ouvir.

16. Tekints le most hajlékodból, Urunk, és emlékezzél meg rólunk! Fordítsd felénk füledet, Urunk, és hallgass meg!

17. Abri os vossos olhos, e volvei-os sobre nós! Não são os mortos das moradas subterrâneas, cujo sopro se lhes desprendeu das entranhas, que rendem glória ao Senhor, e louvam sua justiça,

17. Nyisd ki a szemedet, Urunk, és láss meg bennünket! Hiszen nem az alvilágban levõ holtak dicsõítik és magasztalják az Urat; belõlük már elszállt az éltetõ lehelet.

18. e sim a alma viva, por mais acabrunhada que esteja de tristeza, aquele que caminha curvado e esfalfado, o olhar desfalecido, e a alma a penar de fome – estes vos rendem glória e louvam a vossa justiça, ó Senhor.*

18. A csapások sújtotta ember, aki meggörnyedve, fáradtan vánszorog, a megtört szem és az éhezõ lélek, az dicsõít és magasztal téged, Urunk!

19. Não é em nome dos méritos de nossos pais e reis que vos apresentamos nossa súplica, Senhor, nosso Deus.

19. Nem hivatkozhatunk atyáink és királyaink érdemeire, amikor eléd tárjuk kéréseinket, Urunk, Istenünk.

20. Pois (é com razão) que desencadeastes sobre nós a vossa cólera e furor, como o predissestes por intermédio dos profetas, vossos servos.

20. Ránk zúdítottad haragodat és indulatodat, Urunk, ahogy szolgáid, a próféták által elõre kijelentetted, ezekkel a szavakkal:

21. ‘Eis o que diz o Senhor: dobrai a cerviz e servi ao rei da Babilônia; assim ficareis na terra que dei a vossos pais.*

21. "Ezt mondja az Úr: Hajtsátok meg nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.

22. Se não atenderdes ao aviso que vos deu o Senhor, vosso Deus, de submeter-vos ao rei da Babilônia,

22. De ha nem hallgattok az Úr felhívására, és nem szolgáljátok Babilon királyát,

23. farei calar nas cidades de Judá e nas ruas de Jerusalém os gritos de alegria e júbilo, o cântico do noivo e da noiva, e a terra inteira se transformará em deserto inabitável.’

23. akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a võlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik."

24. Não escutamos, entretanto, vosso apelo para que nos submetêssemos ao rei da Babilônia. E executastes a ameaça que havíeis ordenado proferissem os profetas, vossos servos, de que os ossos de nossos reis e pais fossem arrebatados de suas sepulturas.

24. Mi azonban nem hallgattunk szavadra, nem szolgáltunk Babilon királyának, ezért beváltottad fenyegetésedet, amelyet szolgáid, a próféták által kimondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kiszórják sírjukból.

25. E lá estão eles, expostos ao calor dos dias e ao frio das noites, após a morte de nossos pais, no sofrimento cruel da fome, da espada e da peste.*

25. Valóban kiszórták õket az égetõ napra és az éjszakai fagyra. És rettenetes szenvedés közepette haltak meg: éhség, kard és pestis által.

26. Assim, foi por causa da malícia da casa de Israel e de Judá, que reduzistes o povo, que de vós recebeu o nome, ao estado em que hoje se encontra.

26. A házat is, amely nevedet viselte, azzá tetted, amivé lett a mai napig, Izrael házának és Júda házának bûnei miatt.

27. E ainda, foi pela vossa bondade e misericórdia, Senhor, nosso Deus, que agistes conosco,

27. Velünk azonban Urunk, Istenünk, nagy jóságod és végtelen irgalmad szerint bántál,

28. como o declarastes por intermédio de vosso servo Moisés, no dia em que o impelistes a gravar por escrito a vossa Lei na presença dos israe­litas:*

28. ahogy megígérted szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen megparancsoltad, hogy törvényeidet írja le Izrael fiai számára.

29. “Se não escutardes a minha v­oz, esta grande e vasta multidão será reduzida a um punhado de homens entre as nações, pelas quais os dispersarei.

29. "Ha nem hallgattok szavamra, akkor ez a megszámlálhatatlan nagy sokaság kis maradékká zsugorodik össze a népek között, ahová szétszórom õket.

30. Bem sei que não me escutam. É um povo recalcitrante. Contudo, na terra do exílio, tomarão a peito esse caso,*

30. Tudom jól, hogy nem fognak rám hallgatni, mivel keménynyakú nép ez, de számûzetésük földjén majd szívükre veszik, és

31. reconhecendo que sou eu o Senhor e Deus. Eu lhes darei então um coração apto a compreender e dóceis ouvidos.

31. felismerik, hogy én, az Úr, az Istenük vagyok. Akkor majd fogékony szívet és fület adok nekik.

32. E lá na terra do exílio, eles me renderão louvores e se hão de recordar de meu nome.

32. Számûzetésük földjén majd dicsõítenek, és megemlékeznek nevemrõl,

33. Ante a lembrança do destino de seus pais que pecaram contra o Senhor, renunciarão às suas obstinações e ao seu perverso proceder.

33. szakítanak nyakasságukkal és gonosz tetteikkel, s arra gondolnak, hogy milyen útra terelõdtek atyáik, amikor vétkeztek az Úr ellen.

34. Eu os trarei então para a terra que, sob juramento, havia prometido a seus pais, Abraão, Isaac e Jacó. Dela retomarão posse, e eu lá os multiplicarei, e seu número não mais diminuirá.

34. Akkor majd visszaviszem õket arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adom, és ismét urai lesznek. Újra megsokasítom õket, s nem zsugorodnak össze többé.

35. Com eles estabelecerei eterna aliança; e serei o seu Deus, e eles serão o meu povo. E jamais expulsarei Israel, meu povo, da terra que lhe outorguei”.

35. Végül örök szövetséget kötök velük, az Istenük leszek, õk meg a népem lesznek, s nem ûzöm el többé népemet, Izraelt abból az országból, amelyet nekik adtam."