1 (Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelõd juhai ellen?
2 Gondolj közösségedre, amelyet õsidõk óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.
3 Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,
4 a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,
5 amelyet elõbb nem ismertünk. Mint akik a sûrûben fejszét forgatnak,
6 úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.
7 Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.
8 Így szóltak magukban: "Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!"
9 Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?
10 Meddig ûz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?
11 Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?
12 Mégis Isten a királyom kezdettõl fogva, a földön szabadulást csak õ szerez.
13 Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.
14 A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.
15 Te hívtad elõ a forrást és patakot, elapasztottál õsi folyamokat.
16 A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.
17 Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.
18 Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.
19 Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyûnek, szegényeid életérõl ne feledkezz meg örökre!
20 Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erõszak helyéül szolgálnak.
21 Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsõítse neved a szegény és a gyönge!
22 Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!
23 Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verõ szidalmát!
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 74:
A 74 -es zsoltár az Izrael népének siralma a templom és Jeruzsálem városának megsemmisítésére. A zsoltárban a szerző felhívja Istent, hogy beavatkozzon és helyreállítsa földjét és népét. A következő versek kapcsolódnak a zsoltárban foglalkozó témákhoz:
Szalagok 5:20: "Miért elfelejtesz minket örökre, és ilyen hosszú ideig elhagysz minket?" Ez a vers egy olyan panasz, mint a 74. zsoltár, amelyben a szerző megkérdőjelezi Isten nyilvánvaló hiányát népének szenvedése közepette.
Ézsaiás 64:11-12: "Szent és dicsőséges házunk, ahol őseink dicsérték téged, megégettük; és minden, amit értékes volt, tönkrement. Vajon mindez előtt ellenőrizni fog téged, Uram? És még jobban megbüntetsz minket?" Ezek a versek kifejezik az emberek fájdalmát és csalódását is a városuk és az Isten temploma megsemmisítése előtt.
Jeremiás 52:13: "Megégették az Úr házát, elpusztították Jeruzsálem falait, tüzet gyújtottak minden palotájukhoz, és elpusztították mindazt, ami értékes volt Isten népének." Ez a vers történelmi beszámolót nyújt Jeruzsálem és Isten templomának megsemmisítéséről a babiloniak által, amely a 74. zsoltár fő témája.
2 Királyok 25:9: "Megégették az Úr házát, a Királyi Palotát és a Jeruzsálem összes házát; minden fontos épületet tüzet gyújtottak." Ez a vers leírja Jeruzsálem és a templom megsemmisítését is a babilóniak számára, és hasonló a Jeremiás 52:13 beszámolójához.
Zsoltárok 79:1: "Ó, Istenem, a nemzetek betolakodtak az örökségedre; megrontották a Szent Templomot és redukálták Jeruzsálemet romokra." Ez a vers hasonló a 74. zsoltárhoz, mert kifejezi az emberek fájdalmát a templom és a város megsemmisítése előtt.
Kapitel: