1 Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedrõl, rokonságod körébõl és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
2 Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.
3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."
4 Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.
5 Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.
6 Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak.
7 Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre õ oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
8 Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtõl keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét.
9 Majd tovább vonult a Negeb felé.
10 Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
11 Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: "Jól tudom, hogy szép asszony vagy.
12 Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak.
13 Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak."
14 Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép.
15 A fáraó udvari fõtisztviselõi is látták és dicsérték a fáraó elõtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték,
16 Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki.
17 Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt.
18 Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged?
19 Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!"
20 A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék õt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.
Versículos relacionados com Teremtés könyve, 12:
A 12. Mózes azt a történetet meséli el, hogy Isten miként hívta Ábrámot, hogy menjen ki szülőföldjéből, és menjen egy földre, amelyet megmutatna neki. Ábrám engedelmeskedett Istent, és ennek eredményeként Isten megígérte, hogy megáldja őt, és nagy nemzetgé teszi. Sőt, Isten megígérte, hogy megáldja azokat, akik megáldják Ábrámot és átkozják azokat, akik átkozták őt. Íme öt vers a 12. Mózes 12. témájával kapcsolatban:
Genesis 15:6: "Ábrám hitt az Úrban, és ezt igazságszolgáltatásnak tekintették neki." Ez a vers Ábrám Istenbe vetett hitéről és arról, hogy ezt a hitet miként adták neki igazságosságnak. Ez a hit az Ábrám történetének alapvető része, amely elhagyta hazáját és követte Isten parancsát.
Genesis 17:1-2: "Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, az Úr megjelent neki és azt mondta: én vagyok a Mindenható Isten; ő jár a jelenlétemben és igaz. - Hé rendkívüli módon ". Ebben a versben Isten megerősíti az Ábrámmal kötött szövetséget, megígérte, hogy megáldja és nagy nemzetgé teszi.
Exodus 23:22: "Ha figyelmesen hallgatsz a hangodra, és mindent megteszek, amit mondok, ellenségem leszek az ellenségeivel és az ellenfelek ellenfelével." Ez a vers Isten ígéretéről szól Ábrám és leszármazottainak védelmére, és harcol az ellenségei ellen.
Mózes 1:8: "Lásd, adtam neked ezt a földet. Engedje meg, és birtokolja a Földet, amelyet az Úr megesküdött, hogy adjon őseinek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jacobnak, valamint az ő leszármazottainak." Ez a vers Isten ígéretéről szól egy föld Ábrámnak, amelyet megmutatna neki, és hogy ez az ígéret hogyan teljesült, amikor leszármazottai beléptek az ígért földre.
Zsidók 11:8: "Ábrahám hit által, amikor felhívták, engedelmeskedtek és elmentek egy olyan helyre, amelyet öröklésként fogadtak el. Elhagyta, nem tudta, hová megy." Ez a vers Ábrám Istenbe vetett hitéről és arról, hogy miként engedelmeskedett Isten parancsának, még anélkül, hogy tudta volna, hová megy. Ez a hit Abram egyik legfontosabb tulajdonsága a Biblia egész területén.
Kapitel: