1 Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrõdõ lelkemet kiöntöm.
2 Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!
3 Hasznod van tán abból, ha erõszakhoz nyúlsz, kezed remekmûvét hogyha meggyalázod, a bûnösök terveit meg jóváhagyod?
4 Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál?
5 Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez,
6 hogy bûnöm keresed s kutatsz vétkem után,
7 noha jól tudod, hogy nem vagyok bûnös? Nem szabadít ki senki sem kezedbõl?
8 A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?
9 Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza?
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni.
11 Bõrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szõttél át?
12 Életet, kegyelmet te adtál nekem, õrködj hát éberen a lelkem fölött!
13 Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében.
14 Amikor vétkezem, leskelõdsz utánam, nem akarsz bûnömtõl megszabadítani.
15 Hogyha bûnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával.
16 Hogyha gõgös volnék, oroszlán módjára üldözõbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevõ erõd.
17 Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba.
18 Miért hoztál elõ anyámnak méhébõl? Haltam volna meg, mielõtt szem látott!
19 Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhébõl.
20 Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit,
21 mielõtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából.
22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.
Versículos relacionados com Jób könyve, 10:
Job 10. fejezetében továbbra is megbánja helyzetét, és megkérdezi Istent, hogy miért szenved annyira. Bántalmazottnak és tehetetlennek érzi magát, és Istenre szólít fel. Az ezekhez a témákhoz kapcsolódó versek a következők:
Zsoltár 22:1: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan messze, hogy megments engem olyan messze a fájdalmatól?" Ez a vers azt a fájdalmat ábrázolja, hogy Isten elhagyta a szenvedés közepette, ugyanazt az érzés, mint a 10. fejezetben kifejezett munka.
Zsoltár 88:3-4: "A lelkem telített a gonoszsággal, és az életem a Sheol szélén van. Számítok azok között, akik a sírhoz jönnek; olyan vagyok, mint egy erős ember." Ez a zsoltár kifejezi a tehetetlenség és a mély szomorúság érzését a fájdalom közepette, amelyet Job érez.
Ézsaiás 45:9: "Jaj annak, aki a Teremtőjével szerepel! Ő olyan, mint egy szilánk a többi agyagszilárdság mellett. Mondhatja -e az agyag a Potternek:" Mit csinálsz? "Vagy:" A munkádnak nincs fogantyúja " ? " Ez a vers arra a tényre utal, hogy Isten szuverén, és nem szabad megkérdőjelezni vagy megtámadni az ő teremtése miatt, amelyet a munkának meg kell tanulnia.
Róma 9:20: "De ki vagy te, ó, ember, hogy megkérdőjelezzék Istent? A teremtésnek nem szabad megkérdőjeleznie a Teremtőt, és bíznia kell a szuverenitásában, egy olyan leckében, amelyet a munka meg kellett tanulnia.
Fülöp-szigeteki 4:6-7: "Ne aggódj semmi miatt, de minden imában kérdezze meg Istent, hogy mire van szüksége, és mindig imádkozz egy hálás szívvel. És Isten békéje, amelyet senki sem tudja megérteni, megtartja a szívét és a szívét Az elme, mert egyesülsz Jézus Krisztussal. " Ez a vers hangsúlyozza az ima és az Istenbe vetett bizalom fontosságát a hátrányok közepette, amit a munka is bizonyít, ha válaszokat és segítséget kiált.
Kapitel: