1 Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára.
2 Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi idõnkben is vidd õket végbe, a mi idõnkben is add õket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra!
3 Közeledik az Isten Támán felõl, és Fárán hegyérõl a Szent. (Szünet.) Dicsõsége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.
4 Ragyogása olyan, mint a napfény, kezébõl sugarak törnek elõ, abban van ereje.
5 Elõtte pestis jár, a nyomában láz halad.
6 Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az idõtlen hegyek, összedõlnek az örök halmok: az õ útjai õsidõktõl fogva.
7 Láttam Kusán rémülettõl sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak.
8 Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre?
9 Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet,
10 ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylõ vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli.
11 Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtõzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elõl.
12 Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket.
13 Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.)
14 Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt!
15 Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját.
16 Meghallottam és megrendült a bensõm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre.
17 (Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szõlõ nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.)
18 Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítõ Istenemben.
19 Az én erõm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)
Versículos relacionados com Habakuk könyve, 3:
Habakkuk 3. fejezet a próféta ima, amelyben kifejezi az Istenbe vetett bizalmát, még a Júda népének nehézségeivel és hátrányaival szemben is. Felismeri Isten nagyságát és hatalmát, és arra kéri, hogy beavatkozzon népének megmentése érdekében. Az alábbiakban öt vers található más Biblia könyvekből, amelyek a Habakkuk 3 témájára vonatkoznak:
Zsoltár 18:2: "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm; Istenem az én sziklám, akinek menekültem. Ő a pajzsom és az a hatalom, amely megment, a torony." Ez a vers az Istenbe vetett bizalomról és megmentőjéről szól, csakúgy, mint Habakkuk az imájában.
Zsoltár 46:1: "Isten a menedékünk és az erődünk, a segítségnyújtás mindig jelen van a hátrányokban." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, hogy Isten biztonságos és állandó menedéket nyújt azok számára, akik bíznak benne, még akkor is, ha nehézségekkel szembesülnek.
Ézsaiás 40:28: "Nem tudod, soha nem hallottam? Az Úr az örök isten, az egész föld alkotója. Nem fáradt vagy kimerült; bölcsessége kifogásolhatatlan." Ez a vers kiemeli Isten nagyságát és hatalmát, Habakkuk imájának központi témáit.
Zsoltárok 144:5: "Menj le, az egek uram; megérinti a dombokat, hogy dohányozzanak." Ez a vers kéri Isten iránti kérelmet, hogy beavatkozzon a Földre, csakúgy, mint Habakkuk kéri tőle, hogy mentse meg népét.
Ézsaiás 35:4: "Mondja el az elriasztott szívét:" Légy erős, ne félj! Lásd Istened: Rosszul jön, isteni megtorlás; ő jön meg. "" Ez a vers bátorító üzenetet ad azoknak, akik vannak Nehézségeket tapasztal, csakúgy, mint Habakkuk imaikben ösztönözni a Júda népét.
Kapitel: