1 Kiállok õrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.
2 Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: "Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.
3 Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.
4 Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hûségéért."
5 Bizony, a gazdagság hûtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyûjt magának minden nemzetet.
6 Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyûjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát.
7 Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezõid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel!
8 Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.
9 Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!
10 Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél.
11 Mert a falban még a kõ is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.
12 Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekbõl vet a városnak alapot!
13 Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tûznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?
14 Mert az Úr dicsõségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.
15 Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.
16 Gyalázattal teltél el, nem dicsõséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsõséged elborítja majd a szégyened.
17 Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.
18 Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta.
19 Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: "Ébredj!". A néma kõhöz: "Kelj fel álmodból!" [Ez a szózat]. Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltetõ lélek nincsen benne!
20 Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe elõtt, egész földkerekség!
Versículos relacionados com Habakuk könyve, 2:
Habakkuk 2. fejezet azzal kezdődik, hogy a próféta kiált Istenhez az igazságtalanság és a gonoszság miatt, amelyet körülötte lát. Isten válaszol, és azt mondja, hogy megbünteti az elnyomókat, és az igazságosság érvényesül. Ezután Habakkuk megkapja az utasításokat, hogy írjon egy olyan jövőképet, amely a megfelelő időben teljesíti. A fejezet továbbra is leírja azoknak az arroganciáját és kapzsiságát, amelyet Isten ítél meg. Az alábbiakban öt vers található a Habakkuk 2 -ben kezelt témákkal kapcsolatban:
Példabeszédek 16:18: "A büszkeség megelőzi a romot; a rohanó szellem, az esés." Ez a vers arról szól, hogy bukássá válnak, és úgy gondolják, hogy jobbak másoknál. Ez kapcsolódik a Habakkuk 2 témájához, mert az Isten által ítélett embereket büszke és arrogánsnak nevezik.
Ezékiel 18:12: "Elnyomja a szegényeket, és a rászorulóknak kamatfizetés szükséges. Ez nem kölcsönöz a tőkével, és nem is fogadja el az érdeklődést. neki." Ez a vers arról szól, hogy a szegények és a rászorulók túlzott érdeklődésre számot tartó igazságtalanság. Ez a Habakkuk 2 témájához kapcsolódik, mivel az Isten által ítélett embereket áhított és kizsákmányolónak nevezik.
Hosea 12:7: "A kereskedőnek hamis mérlegei vannak a kezében; szereti elnyomni." Ez a vers a csaló üzlet igazságtalanságáról szól, hogy előnyt szerezzen. Ez a Habakkuk 2 témájához kapcsolódik, mivel az Isten által ítélett embereket megtévesztésnek és csalásnak nevezik.
Ézsaiás 5:8: "Jaj azoknak, akik hozzáadják a házat, és összegyűjtik a mezőt a mezőre, amíg nem több helyről szólnak, és csak az országban élnek!" Ez a vers a vagyon és a vagyon felhalmozódásának kapzsiságáról és vágyáról szól. Ez kapcsolódik a Habakkuk 2 témájához, mert az Isten által ítélett embereket előrehaladottnak és önzőnek nevezik.
Jeremiás 22:17: "De úgy tűnik, hogy a szemed és a szíved látja a profitot, és az ártatlanok kegyetlenséggel elpusztultak és megölték." Ez a vers a kapzsiságról és mások számára történő megfontolás hiányáról szól. Ez a Habakkuk 2 témájához kapcsolódik, mivel az Isten által ítélett embereket kegyetlennek és embertelennek nevezik.
Kapitel: