Máté evangéliuma, 15
1. Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálembõl, és megkérdezték:
2. "Miért térnek el tanítványaid az õsök hagyományaitól? Evés elõtt ugyanis nem mossák meg a kezüket."
3. Így felelt nekik: "Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
4. Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!
5. Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -,
6. nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.
7. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:
8. Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tõlem.
9. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."
10. Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek ide és értsétek meg!
11. Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert."
12. Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: "Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?"
13. Így válaszolt nekik: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
14. Hagyjátok õket! Vakoknak vak vezetõi! De ha vak vezet világtalant, mind a kettõ gödörbe esik."
15. Péter megkérte: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!"
16. "Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte.
17. Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreesõ helyre?
18. Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívbõl származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
19. A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
20. Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert."
21. Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
22. Ott a környékrõl közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek."
23. De õ szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk."
24. Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól."
25. Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le elõtte: "Uram, segíts rajtam!"
26. De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektõl a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak."
27. Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról."
28. Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya.
29. Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
30. Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették õket a lába elé. Mind meggyógyította õket.
31. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsõítette Izrael Istenét.
32. Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni õket, nehogy kidõljenek az úton."
33. A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?"
34. Jézus megkérdezte tõlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk."
35. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
36. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
37. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérbõl még hét kosár maradékot összeszedtek.
38. Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
39. Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.
