1. Reggel a fõpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész fõtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak.

2. Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - válaszolta.

3. A fõpapok sok vádat hoztak fel ellene.

4. Pilátus újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!"

5. Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust.

6. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tõle.

7. Volt a börtönben egy Barabás nevû rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.

8. Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet.

9. Pilátus megkérdezte: "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?"

10. Mert tudta, hogy a fõpapok csak irigységbõl adták kezére.

11. Ám a fõpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.

12. Pilátus ismét megkérdezte: "Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?"

13. Azok újra ezt kiáltozták: "Keresztre vele!"

14. Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!"

15. Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

16. A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyõrséget.

17. Bíborba öltöztették, tövisbõl font koszorút tettek a fejére,

18. és így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!"

19. A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak elõtte.

20. Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék.

21. Az egyik arra menõ embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezõrõl jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

22. Így vezették ki egy Golgota nevû helyre, ami a Koponya hegyet jelenti.

23. Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.

24. Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson.

25. Három óra volt, amikor keresztre feszítették.

26. Az elítélésének okát jelzõ táblára ezt írták: A zsidók királya.

27. Vele együtt két gonosztevõt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felõl.

28. Így beteljesedett az Írás: "A gonoszok közé sorolták."

29. Az arra menõk káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,

30. mentsd meg magadat, szállj le a keresztrõl!"

31. A fõpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.

32. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztrõl a szemünk láttára, s akkor hiszünk!" Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek.

33. Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig.

34. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?"

35. Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja."

36. Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tûzve inni adott neki. "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"

37. Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

38. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülrõl egészen az aljáig.

39. Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt."

40. Asszonyok is álltak ott, és messzirõl nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé.

41. Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

42. Amikor esteledett - elõkészület napja, azaz szombat elõtt való nap volt -,

43. jött egy elõkelõ tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.

44. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e.

45. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet.

46. Az pedig gyolcsot vá- sárolt, majd levette Jézust a keresztrõl, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített.

47. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.





“Seja modesto no olhar.” São Padre Pio de Pietrelcina