1. Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.

2. Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: "Babilont elfoglalták; Bel szégyent vallott, letaszították Merodákot. [Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.]"

3. Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltûnik onnét.

4. Azokban a napokban és abban az idõben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az õ Istenüket keresve.

5. Megkérdezik a Sionba vezetõ utat, és arrafelé fordítják arcukat. "Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat."

6. Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyrõl halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról.

7. Aki csak rájuk talált, emésztette õket. Ellenségeik így szóltak: "Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelõje és atyáik reménysége."

8. Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei.

9. Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjérõl, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a gyõztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza.

10. Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják.

11. Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének!

12. Anyátokat rettentõ szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá!

13. Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán.

14. Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lõjetek! Ne kíméljétek a nyilat!

15. Hallassatok csatakiáltást mindenfelõl! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dõlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy õ bánt másokkal, úgy bánjatok vele!

16. Irtsátok ki Babilonból a magvetõt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elõl menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába.

17. Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Elõször Asszíria királya evett belõle;

18. aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát.

19. De Izraelt visszavezetem legelõire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efráim hegyein meg Gileádban.

20. Azokban a napokban és abban az idõben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok.

21. "Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd õket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!"

22. Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás.

23. Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között!

24. Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni.

25. Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és elõhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek mûve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy.

26. "Zúduljatok rá egytõl egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá: ne maradjon belõle semmi!

27. Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!"

28. Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.

29. Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy õ bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben.

30. Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja az Úr.

31. Most ellened fordulok, "arcátlanság" - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje.

32. Az "arcátlanság" meginog, sõt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte.

33. A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erõs kézben tartják, és nem akarják õket szabadon bocsátani.

34. De erõs a szabadítójuk: a "Seregek Ura" a neve, õ karolta fel ügyüket. Õ hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira.

35. Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire!

36. Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek!

37. Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek!

38. Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket.

39. Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenõhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékrõl nemzedékre.

40. Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén.

41. Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végsõ határairól harcos királyok indulnak útnak.

42. Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya.

43. Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.

44. Nézzétek, hogy tör elõ az oroszlán a Jordán sûrûjébõl az örökzöld legelõre. Így ûzöm el õket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhetõ hozzám? Ki vonhatna felelõsségre? És melyik pásztor állhat meg a színem elõtt?

45. Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felõl; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelõik is elszörnyednek.

46. Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.





“A pessoa que nunca medita é como alguém que nunca se olha no espelho e, assim, não se cuida e sai desarrumada. A pessoa que medita e dirige seus pensamentos a Deus, que é o espelho de sua alma, procura conhecer seus defeitos, tenta corrigi-los, modera seus impulsos e põe em ordem sua consciência.” São Padre Pio de Pietrelcina