1. Te meg, emberfia, jövendölj Góg ellen! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme.

2. Idehívlak és elõvezetlek, felvonultatlak messze északról, és Izrael hegyeire hozlak.

3. Akkor aztán kiütöm bal kezedbõl az íjat, és kiejtetem veled jobbodból a nyilakat.

4. Izrael hegyén esel majd el, te és egész sereged, a veled levõ népekkel egyetemben. A különféle fajú ragadozó madaraknak és a mezei vadaknak adlak, faljanak fel.

5. A nyílt mezõn esel el, mert én mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten.

6. Tüzet bocsátok Magógra és a biztonságban élõ szigetlakókra, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

7. Ismertté teszem szent nevemet népem, Izrael körében, nem tûröm tovább, hogy megszentségtelenítsék nevemet. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje.

8. Lám, közeleg és beteljesedik - mondja az Úr, az Isten -, itt a nap, amelyrõl beszéltem.

9. Akkor Izrael városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, pajzsokat, védõpajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat és lándzsákat, és hét esztendõn át ezzel tüzelnek.

10. Nem kell többé fát keresni a mezõn, sem vágni az erdõben, mert a fegyverekkel tüzelnek majd. Kifosztják fosztogatóikat, és zsákmányt szereznek zsákmányolóiktól - mondja az Úr, az Isten.

11. Azon a napon nevezetes helyet adok Izraelben Gógnak temetõül, Abarim völgyét, a tengertõl keletre - ez útjában lesz az arra járóknak -, és oda temetik el Gógot tömérdek seregével együtt, s Hamon-Góg völgyének nevezik majd el.

12. Hét hónapon át temeti majd õket Izrael háza, hogy megtisztítsák az országot.

13. Az ország egész népe temet majd, és nevezetes napjuk lesz ez, amikor majd kinyilvánítom dicsõségemet - mondja az Úr, az Isten.

14. Embereket jelölnek majd ki, hogy állandóan járják az országot, s temessék azokat, akik a földön maradtak, hogy így megtisztítsák. A hét hónap elteltével kezdik meg a kutatást.

15. Ha a járõrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe -

16. az egyik városnak is Hamona lesz a neve -, így fogják megtisztítani az országot.

17. Te meg, emberfia - mondja az Úr, az Isten -, szólj a sokfajta madárnak és a mezõ vadjainak: Gyûljetek össze és gyertek! Mindenhonnan gyûljetek ide, az áldozati lakomára, amelyet Izrael hegyein rendezek nektek, a nagy áldozati lakomára! Egyetek húst és igyatok vért!

18. Egyétek a hõsök húsát és igyátok a föld fejedelmeinek vérét! Ezek mind kosok, bárányok, bakok és Básánból való hizlalt bikaborjak.

19. Egyetek hájat jóllakásig és igyatok vért részegségig áldozati lakomámon, amelyet rendeztem nektek.

20. Lakjatok jól asztalomnál lovakkal és lovasokkal, hõsökkel és harcosokkal - mondja az Úr, az Isten.

21. Megmutatom dicsõségemet a népek között, és minden nép látni fogja ítéletemet, amit végrehajtok, és kezemet, amely rájuk nehezedik.

22. Akkor majd megtudja Izrael háza, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenük, attól a naptól kezdve minden idõkre.

23. A népek is megtudják: Izrael házának a vétke miatt kellett számûzetésbe mennie, mert hûtlenek lettek hozzám, és ezért elrejtettem elõlük arcomat és szorongatójuk kezébe adtam õket, hogy mindnyájukat kardélre hányják.

24. Tisztátalanságaik és vétkeik szerint bántam velük, és elrejtettem elõlük arcomat.

25. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodom szent nevemért.

26. Hadd felejtsék el minden gyalázatukat és hûtlenségüket, amelyet ellenem elkövettek, hiszen biztonságban lakhatnak földjükön, nem háborgatja õket senki.

27. Ha a népek közül hazahozom õket, és összegyûjtöm mindnyájukat ellenségeik országából, akkor majd megmutatom rajtuk számtalan nép szeme láttára, hogy szent vagyok.

28. Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenük, mert számûztem ugyan a népek közé, de most összegyûjtöm õket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük.

29. Nem rejtem el többé elõlük arcomat, mert kiárasztom lelkemet Izrael házára - mondja az Úr, az Isten.





“Queira o dulcíssimo Jesus conservar-nos na Sua graça e dar-nos a felicidade de sermos admitidos, quando Ele quiser, no eterno convívio…” São Padre Pio de Pietrelcina