Znaleziono 26 Wyniki dla: kedvét

  • Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. (Prédikátor könyve 3, 13)

  • Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! (Prédikátor könyve 5, 3)

  • Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság körébõl. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, (Bölcsesség könyve 4, 14)

  • Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten dicséretét és áldását. (Bölcsesség könyve 15, 19)

  • Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. (Sirák fia könyve 2, 16)

  • nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az õ tanítására várnak a szigetek. (Izajás könyve 42, 4)

  • Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: "Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?" (Izajás könyve 44, 20)

  • A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég? (Jeremiás könyve 5, 31)

  • Vajon silány, törött edény ez a férfi, ez a Jechonja? Olyan edény, amelyben senki se találja kedvét? Miért vetették hát el õt és nemzetségét, s miért hurcolták el õket olyan országba, amelyet nem ismertek? (Jeremiás könyve 22, 28)

  • Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait. (Siralmak könyve 3, 33)

  • Az elnyomó Efraim megsérti a törvényt, kedvét leli benne, hogy semmiség után fusson. (Ozeás könyve 5, 11)

  • Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! Az áldozati húst, hát csak egyenek! Az Úr nem leli benne kedvét. Inkább megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja vétkeiket, úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba. (Ozeás könyve 8, 13)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina