Znaleziono 356 Wyniki dla: az Obede-Edom háza

  • Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól." (Számok könyve 24, 11)

  • Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát. (Számok könyve 24, 18)

  • Kádesbõl útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort. (Számok könyve 33, 37)

  • Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétõl kelet felé húzódjék déli határotok, (Számok könyve 34, 3)

  • akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg. (Második Törvénykönyv 19, 12)

  • Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: "Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elõ és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. (Második Törvénykönyv 20, 5)

  • Ki telepített szõlõt, s még nem szedte elsõ termését? Lépjen elõ, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az elsõ fürtöket. (Második Törvénykönyv 20, 6)

  • Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elõ s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!" (Második Törvénykönyv 20, 7)

  • Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: "Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elõ, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye." (Második Törvénykönyv 20, 8)

  • Rácháb egy kötélen leengedte õket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. (Józsue könyve 2, 15)

  • Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézbõl és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. (Józsue könyve 6, 24)

  • Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. (Józsue könyve 15, 1)


"Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina