Znaleziono 2288 Wyniki dla: Vér
A 160. esztendõ hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyûjtött és rengeteg fegyvert szerzett. (Makkabeusok I. könyve 10, 21)
"Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt? (Makkabeusok I. könyve 10, 70)
Amikor Jonatán meghallotta Apolloniusz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen. (Makkabeusok I. könyve 10, 74)
Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dagon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverõ holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták õket a király útja mentén. (Makkabeusok I. könyve 11, 4)
"Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének. (Makkabeusok I. könyve 11, 30)
Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója elõtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe. (Makkabeusok I. könyve 11, 51)
Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsõjétõl egészen Egyiptom határáig. (Makkabeusok I. könyve 11, 59)
Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta. (Makkabeusok I. könyve 11, 64)
"Jonatán fõpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak. (Makkabeusok I. könyve 12, 6)
Már ezelõtt is kapott Oniász fõpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok. (Makkabeusok I. könyve 12, 7)
mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tõletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idõ telt el. (Makkabeusok I. könyve 12, 10)
De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illõ is megemlékezni a testvérekrõl. (Makkabeusok I. könyve 12, 11)
