Mosaico decorativo

Znaleziono 4684 Wyniki dla: Mel

  • Aztán két ezüst talentumon megvett Szemertõl egy dombot. Megerõsítette a dombot, majd a várost, amelyet épített, Szemernek, a domb tulajdonosának nevérõl elnevezte Szamariának. (Királyok I. könyve 16, 24)

  • Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak. (Királyok I. könyve 16, 32)

  • Az õ idejében a bételi Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsõszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Segub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott. (Királyok I. könyve 16, 34)

  • "Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtõzz el a Kerit-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. (Királyok I. könyve 17, 3)

  • Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. (Királyok I. könyve 17, 5)

  • A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott. (Királyok I. könyve 17, 16)

  • Most azonban küldj el, s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!" (Királyok I. könyve 18, 19)

  • Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. (Királyok I. könyve 18, 20)

  • Délben Illés így csúfolta õket: "Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni." (Királyok I. könyve 18, 27)

  • Erre egyre emeltebb hangon szólították, és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. (Királyok I. könyve 18, 28)

  • Akkor Illés így szólt a néphez: "Lépjetek elém!" Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak. (Királyok I. könyve 18, 30)

  • Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. (Királyok I. könyve 18, 42)


"Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma." São Padre Pio de Pietrelcina