Znaleziono 1609 Wyniki dla: Jer
Rubinnal és ofírkõvel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsõítsék benned a szent nevet!" (Tóbiás könyve 13, 17)
és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivérõl mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivérõl jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig). (Tóbiás könyve 14, 4)
Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti õket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái elõre megmondták. (Tóbiás könyve 14, 5)
Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyûlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bûnt és igazságtalanságot követnek el, eltûnnek a föld színérõl. (Tóbiás könyve 14, 7)
Szamaria és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig, (Judit könyve 1, 9)
igen nagy rémület vett erõt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért. (Judit könyve 4, 2)
Hírvivõket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe. (Judit könyve 4, 4)
Joakim, a fõpap, aki abban az idõben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülõ síkság elõtt fekszik, (Judit könyve 4, 6)
Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim fõpap és a nép vezetõinek Jeruzsálemben székelõ tanácsa elrendelte. (Judit könyve 4, 8)
Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély elõtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr elõtt. (Judit könyve 4, 11)
Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye elõtt. (Judit könyve 4, 13)
Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. (Judit könyve 5, 9)
