Znaleziono 2015 Wyniki dla: Izrael földje

  • Izrael fiai így tettek és gyûjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet. (Kivonulás könyve 16, 17)

  • Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. (Kivonulás könyve 16, 31)

  • Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. (Kivonulás könyve 16, 35)

  • Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. (Kivonulás könyve 17, 1)

  • Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép elõtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. (Kivonulás könyve 17, 5)

  • Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belõle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. (Kivonulás könyve 17, 6)

  • A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?" (Kivonulás könyve 17, 7)

  • Közben az amalekiták elõrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. (Kivonulás könyve 17, 8)

  • Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. (Kivonulás könyve 18, 1)

  • Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr. (Kivonulás könyve 18, 8)

  • Azután Jetró, Mózes apósa égõáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten elõtt lakomát tartsanak. (Kivonulás könyve 18, 12)

  • Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyrõl így szólt hozzá: "Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak. (Kivonulás könyve 19, 3)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina