Znaleziono 2255 Wyniki dla: Isten Neve
Mert csak õk, a kapuõrök négy fõnöke laktak ott állandóan. Nekik, a levitáknak kellett vigyázniuk Isten házának helyiségeire és készleteire. (Krónikák I. könyve 9, 26)
Az éjszakát Isten házának a közelében töltötték, mivel nekik kellett õrséget adniuk és reggelenként az ajtót kinyitniuk. (Krónikák I. könyve 9, 27)
és így szólt: "Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Talán megigyam a vízzel együtt ezeknek a férfiaknak a vérét is? Hiszen életüket veszélyeztetve hozták ide." Ezért nem akarta meginni. Ezt mûvelte a három. (Krónikák I. könyve 11, 19)
Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá." (Krónikák I. könyve 13, 3)
Erre Dávid egybegyûjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját. (Krónikák I. könyve 13, 5)
Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevérõl neveztek el, aki a kerubok fölött trónol. (Krónikák I. könyve 13, 6)
Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten elõtt citera és hárfa, dob, csengõ és cintányér hangjára énekelve. (Krónikák I. könyve 13, 8)
Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten elõtt. (Krónikák I. könyve 13, 10)
Dávidot ezen a napon elfogta az Istentõl való félelem, és így szólt: "Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?" (Krónikák I. könyve 13, 12)
Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyõzte õket. Dávid így szólt: "Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton." Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak. (Krónikák I. könyve 14, 11)
és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: "Ne támadd meg õket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be õket, és ronts nekik a bozót felõl. (Krónikák I. könyve 14, 14)
Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten elõtted vonul, hogy legyõzze a filiszteusok táborát." (Krónikák I. könyve 14, 15)
