Znaleziono 2903 Wyniki dla: Isten és Ember
Egyszer csak jött egy öregember. A mezõrõl igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységérõl való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. (Bírák könyve 19, 16)
Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: "Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. (Bírák könyve 19, 23)
Az egész népnek ott voltak a vezetõi - Izraelnek minden törzse - az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer kardforgató férfi. (Bírák könyve 20, 2)
Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az idõben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája, (Bírák könyve 20, 27)
Tízezer, egész Izraelbõl válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk. (Bírák könyve 20, 34)
Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon sziklánál maradtak. (Bírák könyve 20, 47)
A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehembõl elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. (Rut könyve 1, 1)
Noéminak volt egy rokona a férje részérõl. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségbõl, mint Elimelech. Boásznak hívták. (Rut könyve 2, 1)
Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielõtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: "Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérûre." (Rut könyve 3, 14)
Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyérõl. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia. (Sámuel I. könyve 1, 1)
Ez az ember minden esztendõben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.] (Sámuel I. könyve 1, 3)
Ne szaporítsátok, gõgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet. (Sámuel I. könyve 2, 3)
