Znaleziono 6746 Wyniki dla: Hogy
Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. (Ezdrás könyve 10, 7)
A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfõket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap elsõ napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják, (Ezdrás könyve 10, 16)
Ezek esküvel ígérték meg, hogy elbocsátják asszonyukat, és vétkükért bemutattak egy kost engesztelõ áldozatul. (Ezdrás könyve 10, 19)
Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez elõtt az ember elõtt!" (Nehemiás könyve 1, 11)
és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves elõtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem." (Nehemiás könyve 2, 5)
A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tõlem: "Mennyi idõre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?" Meghatároztam egy idõpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek. (Nehemiás könyve 2, 6)
Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, (Nehemiás könyve 2, 7)
továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdõk felügyelõjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erõd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze. (Nehemiás könyve 2, 8)
Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás errõl értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni. (Nehemiás könyve 2, 10)
Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem. (Nehemiás könyve 2, 12)
A vezetõk nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az elõkelõkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel. (Nehemiás könyve 2, 16)
Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttak ennek a derék munkának. (Nehemiás könyve 2, 18)
