Znaleziono 6746 Wyniki dla: Hogy
Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtõzött. (Sámuel I. könyve 13, 6)
Amikor épp készen lett az égõáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje. (Sámuel I. könyve 13, 10)
Sámuel azonban így szólt: "Mit tettél?" "Mivel láttam - felelte Saul -, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt idõre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyûltek Michmászban, (Sámuel I. könyve 13, 11)
Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi. (Sámuel I. könyve 13, 15)
Akkoriban Izrael egész földjén nem volt kovács, mert a filiszteusok azt mondták: "Meg kell akadályozni, hogy a héberek kardot meg lándzsát csináljanak maguknak." (Sámuel I. könyve 13, 19)
Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment. (Sámuel I. könyve 14, 3)
A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok elõõrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének. (Sámuel I. könyve 14, 4)
Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr gyõzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen." (Sámuel I. könyve 14, 6)
Amikor Saul õrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog. (Sámuel I. könyve 14, 16)
Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtõzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük. (Sámuel I. könyve 14, 22)
Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott. (Sámuel I. könyve 14, 27)
"Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem. (Sámuel I. könyve 14, 29)
