Znaleziono 1069 Wyniki dla: Haj
Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült. (Makkabeusok I. könyve 15, 37)
Küldõje ugyan Herkulesnek bemutatandó áldozatra szánta a pénzt, de azokra való tekintettel, akik vitték, a hajók fölszerelésére fordították. (Makkabeusok II. könyve 4, 20)
noha a vár parancsnoka, Szosztratosz követelte, hiszen az õ feladata volt az adóbehajtás. Ezért mindkettõjüket a király elé idézték. (Makkabeusok II. könyve 4, 28)
Antiochusz elrabolt a templomból 1800 talentumot, aztán sietve Antiochiába vonult. Kevélységében azt vélte, hogy a földet hajózhatóvá, a tengert meg járhatóvá teheti - merõ gõgbõl. (Makkabeusok II. könyve 5, 21)
Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent elõudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illõ dolgokat is vittek oda. (Makkabeusok II. könyve 6, 4)
De õ korához, hajlott korának megfelelõ tekintélyéhez, munkában megõszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentõl szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba. (Makkabeusok II. könyve 6, 23)
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tõle való félelembõl." (Makkabeusok II. könyve 6, 30)
Amikor az elsõ ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejérõl a bõrt, aztán megkérdezték tõle: "Hajlandó vagy enni, még mielõtt ízenként szétszednénk a tested?" (Makkabeusok II. könyve 7, 7)
De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: "Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak). (Makkabeusok II. könyve 7, 27)
Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielõbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gõgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetõjévé teszem, mihelyt odaérek." (Makkabeusok II. könyve 9, 4)
Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gõgjével. Ellenkezõleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott. (Makkabeusok II. könyve 9, 7)
Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a gyõzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban. (Makkabeusok II. könyve 10, 28)
