Znaleziono 5961 Wyniki dla: Fel
Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkõztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 4)
Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 6)
Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyõzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek elõtt is tisztán állunk. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 11)
Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsõleg azonban nem, legyen mit felelnetek. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 12)
És õ azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 15)
Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. (Korintusiaknak írt II. levél 6, 3)
ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk; (Korintusiaknak írt II. levél 6, 5)
Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak. (Korintusiaknak írt II. levél 6, 11)
Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, õrizkedjünk a test és lélek minden szennyétõl, így teljessé tesszük megszentelõdésünket Isten félelmében. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 1)
Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelõl zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 5)
Lám, ebbõl a ti Istennek tetszõ szomorúságotokból mekkora buzgóság fakadt, sõt mentegetõzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkezõ megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 11)
Õ pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, hogy milyen félve-rettegve fogadtátok. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 15)
