Znaleziono 290 Wyniki dla: Eva

  • Az ember Évának nevezte feleségét, mert õ lett minden élõ anyja. (Teremtés könyve 3, 20)

  • Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: "Isten segítségével embert hoztam a világra." (Teremtés könyve 4, 1)

  • egy hím és egy nõstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) (Teremtés könyve 7, 9)

  • Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén. (Teremtés könyve 21, 33)

  • Õk azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. (Teremtés könyve 37, 31)

  • Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. (Kivonulás könyve 3, 18)

  • Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia elõbõrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: "Valóban vérvõlegényem vagy." (Kivonulás könyve 4, 25)

  • Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erõs keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, (Kivonulás könyve 14, 21)

  • Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól." (Kivonulás könyve 17, 14)

  • Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot. (Kivonulás könyve 21, 37)

  • Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. (Kivonulás könyve 24, 13)

  • Jöttek a férfiak és nõk, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyûrûket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. (Kivonulás könyve 35, 22)


“A ingenuidade e’ uma virtude, mas apenas ate certo ponto; ela deve sempre ser acompanhada da prudência. A astúcia e a safadeza, por outro lado, são diabólicas e podem causar muito mal.” São Padre Pio de Pietrelcina