Znaleziono 9275 Wyniki dla: Egy
Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsõítették, magasztalták és áldották az Istent, a következõképpen: (Dániel könyve 3, 51)
Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké. (Dániel könyve 3, 75)
Erre így folytatta: "Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül." (Dániel könyve 3, 92)
A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tûznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselõdött meg, ruhájuk sem sérült meg, sõt még a tûz szaga sem járta át õket. (Dániel könyve 3, 94)
Nebukadnezár ekkor így szólt: "Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. (Dániel könyve 3, 95)
Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. (Dániel könyve 4, 6)
A látomásban, amely fekvõhelyemen elõttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. (Dániel könyve 4, 7)
A látomásban, amely fekvõhelyemen elõttem állt, egyszerre egy szent õrt pillantottam meg, amint leszállt az égbõl. (Dániel könyve 4, 10)
De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. (Dániel könyve 4, 12)
Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: "Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!" Béltsacár ezt a feleletet adta: "Uram, bárcsak gyûlölõidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. (Dániel könyve 4, 16)
te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. (Dániel könyve 4, 19)
Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte. (Dániel könyve 4, 20)
