Znaleziono 2379 Wyniki dla: ősz
Saul azt mondta: "Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözõbe a filiszteusokat, szerezzünk tõlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve." "Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod." De a pap így szólt: "Elõször járuljunk az Úr elé!" (Sámuel I. könyve 14, 36)
Hõsies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezébõl, akik fosztogatták. (Sámuel I. könyve 14, 48)
Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért. (Sámuel I. könyve 15, 9)
Sámuel azonban így felelt neki: "Amint kardod megfosztotta gyermekeiktõl az asszonyokat, anyádat is megfosztom az asszonyok közül gyermekétõl!" Ezzel Sámuel lefejezte Agagot az Úr színe elõtt, Gilgalban. (Sámuel I. könyve 15, 33)
Az Úr lelke elhagyta Sault, s egy gonosz lélek zaklatta, az Úr küldte. (Sámuel I. könyve 16, 14)
Szolgái így szóltak Saulhoz: "Minden bizonnyal Istennek egy gonosz lelke zaklat. (Sámuel I. könyve 16, 15)
Parancsolja hát meg urunk, s szolgái keresnek neki valakit, aki tud hárfázni. Aztán, ha rád tör Istennek a gonosz lelke, megpendíti a húrokat és jobban leszel." (Sámuel I. könyve 16, 16)
S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt. (Sámuel I. könyve 16, 23)
Amikor legidõsebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy mirõl beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: "Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát." (Sámuel I. könyve 17, 28)
Dávid ezt felelte: "Szolgád atyja juhait õrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból, (Sámuel I. könyve 17, 34)
Szolgád megölte az oroszlánt és a medvét, és ennek a körülmetéletlen filiszteusnak is ez lesz a sorsa, mivel kihívta párviadalra az élõ Isten csatasorait." (Sámuel I. könyve 17, 36)
Aztán így folytatta Dávid: "Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétõl is megment." Erre Saul ezt mondta Dávidnak: "Menj hát és legyen veled az Úr!" (Sámuel I. könyve 17, 37)
