Znaleziono 25068 Wyniki dla: És
Ezután történt, hogy Absalom szerzett magának harci szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. (Sámuel II. könyve 15, 1)
Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivõ út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélõszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: "Honnan, melyik városból jössz?" Ha így válaszolt: "Izraelnek ebbõl és ebbõl a törzsébõl való szolgád", (Sámuel II. könyve 15, 2)
akkor azt mondta neki Absalom: "Nézd, a dolgod ugyan rendjén való és igazságos, de a királynál nem hallgat meg senki." (Sámuel II. könyve 15, 3)
Majd így folytatta Absalom: "Ha engem tennének meg az ország bírájává, akkor bárki elém kerülhetne, akinek csak van valami peres ügye. És igazságot szolgáltatnék neki." (Sámuel II. könyve 15, 4)
Ha aztán valaki odament és leborult elõtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte. (Sámuel II. könyve 15, 5)
Négy esztendõ elteltével történt, hogy Absalom így szólt a királyhoz: "El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem. (Sámuel II. könyve 15, 7)
Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor az arámok földjén, Gesurban voltam: Ha az Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet tartok Hebronban." (Sámuel II. könyve 15, 8)
A király azt mondta neki: "Menj békével!" Útra kelt hát és elment Hebronba. (Sámuel II. könyve 15, 9)
Absalommal kétszáz férfi elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta õket, így gyanútlanul elmentek vele, és mit sem tudtak az egész dologról. (Sámuel II. könyve 15, 11)
A gilonita Achitofelt, Dávid tanácsadóját is odahívatta Absalom a városából, Gilóból, és együtt mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre többen gyûltek Absalom köré. (Sámuel II. könyve 15, 12)
Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: "Izrael népének szíve Absalomhoz fordult." (Sámuel II. könyve 15, 13)
Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: "Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost." (Sámuel II. könyve 15, 14)
