Znaleziono 25068 Wyniki dla: És
Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. (Sámuel I. könyve 1, 9)
(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. (Sámuel I. könyve 1, 10)
Fogadalmat tett, és így szólt: "Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét." (Sámuel I. könyve 1, 11)
Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte, (Sámuel I. könyve 1, 13)
ezért így szólt hozzá Éli: "Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!" (Sámuel I. könyve 1, 14)
Ne tartsd szolgálódat semmirekellõnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig." (Sámuel I. könyve 1, 16)
Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél." (Sámuel I. könyve 1, 17)
Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelõtt. (Sámuel I. könyve 1, 18)
Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr elõtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla. (Sámuel I. könyve 1, 19)
Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, "mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki." (Sámuel I. könyve 1, 20)
Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát, (Sámuel I. könyve 1, 21)
Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: "Elõször elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe elõtt és maradjon ott örökre." (Sámuel I. könyve 1, 22)