Znaleziono 35 Wyniki dla: Ámán

  • Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvûen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel elõtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt. (Eszter könyve 5, 9)

  • Ámán azonban uralkodott magán és hazament. (Eszter könyve 5, 10)

  • "De ez még nem minden - folytatta Ámán. Eszter királyné csak engem hívott meg a királlyal lakomára, amelyet készített, s holnapra is meghívott a királlyal. (Eszter könyve 5, 12)

  • A király akkor így szólt: "Ki van az udvarban?" Épp Ámán lépett be a királyi palota belsõ udvarába, hogy megkérje a királyt, akassza fel Mardokeust arra a bitófára, amelyet számára készíttetett. (Eszter könyve 6, 4)

  • A király szolgái tehát így válaszoltak: "Ámán tartózkodik az udvarban." A király azt mondta: "Jöjjön be!" (Eszter könyve 6, 5)

  • Amikor Ámán belépett, a király így szólt hozzá: "Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király meg akar tisztelni?" Ámán azt gondolta magában: "A király bizonyára engem akar kitüntetni." (Eszter könyve 6, 6)

  • Ezért Ámán így válaszolt a királynak: "Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, (Eszter könyve 6, 7)

  • Ámán tehát fogta a ruhát meg a lovat, felöltöztette Mardokeust, lóra ültette, s a város terére lovagoltatta, és kikiáltotta elõtte: "Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet." (Eszter könyve 6, 11)

  • Mardokeus azután visszatért a királyi kapuhoz. Ámán meg szomorúan és beburkolt fejjel a házába ment. (Eszter könyve 6, 12)

  • Ámán elbeszélte feleségének, Zeresnek és barátainak, mi történt vele. Barátai és felesége, Zeres így válaszoltak neki: "Ha Mardokeus, akivel szemben kezdel háttérbe szorulni, a zsidók nemzetébõl való, nem tudsz ellenállni neki, hanem egész biztosan elbuksz vele szemben." (Eszter könyve 6, 13)

  • A király és Ámán együtt voltak a lakomán Eszterrel. (Eszter könyve 7, 1)

  • "Az üldözõ és ellenség ez az elvetemült Ámán." A király és a királyné elõtt Ámán megdermedt a rémülettõl. (Eszter könyve 7, 6)


“No juízo final daremos contas a Deus até de uma palavra inútil que tenhamos dito.” São Padre Pio de Pietrelcina