Rute, 1

1. No tempo que governavam os juízes, sobreveio uma fome na terra. Um homem partiu de Belém de Judá, com sua mulher e seus dois filhos, indo morar nos campos de Moab.

1. A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehembõl elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni.

2. Chamava-se Elimelec e sua mulher Noemi; seus dois filhos chamavam-se Maalon e Quelion; eram efra­teus de Belém de Judá. Chegados à terra de Moab, estabeleceram-se ali.

2. Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehembõl. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek.

3. Elimelec, marido de Noemi, morreu, deixando-a com seus dois filhos.

3. Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával.

4. Estes casaram com mulheres moabitas, chamadas uma Orfa e outra Rute. Viveram lá aproximadamente dez anos.

4. Azok moábita nõt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott.

5. Maalon e Quelion morreram ficando Noemi só, sem seus dois filhos e sem seu marido.

5. Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is,

6. Então, levantou-se Noemi e partiu da região de Moab com suas duas noras, porque ouviu dizer que o Senhor tinha visitado o seu povo e lhe tinha dado pão.

6. Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjérõl, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret.

7. Deixou, pois, aquele lugar onde habitara com suas duas noras e pôs-se a caminho de volta para a terra de Judá.

7. Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelõtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére.

8. “Ide, voltai para a casa de vossa mãe – disse ela às suas noras –. O Senhor use convosco de misericórdia, como vós usastes com os que morreram e comigo!

8. Noémi azt mondta a két menyének: "Menjetek, és mindegyitek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem.

9. Que ele vos conceda paz em vossos lares, cada uma em casa de seu marido!” E beijou-as. Elas puseram-se a chorar:

9. Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok." Ezzel megcsókolta õket. De õk hangosan zokogtak,

10. “Nós iremos contigo para o teu povo – disseram elas.

10. és azt felelték: "Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!"

11. “Ide, minhas filhas – replicou Noemi –. Por que haveis de vir comigo? Porventura, tenho eu ainda em meu seio filhos que possam tornar-se vossos maridos?

11. "Menjetek haza, lányaim - biztatta õket Noémi -, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek?

12. Voltai, minhas filhas, porque já estou demasiado velha para casar-me de novo. E ainda que eu tivesse alguma esperança e que esta noite mesmo me fosse dado ter marido e viesse a gerar filhos,

12. Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének,

13. haveríeis de esperá-los crescer, sem vos casardes de novo, até que se tornassem grandes? Não, minhas filhas, minha dor é muito maior do que a vossa, porque a mão do Senhor pesou sobre mim”.

13. akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem õket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze."

14. Então, elas desataram de novo a chorar. Orfa beijou a sua sogra, porém Rute não quis separar-se dela.

14. Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott.

15. “Eis que tua cunhada voltou para o seu povo e para os seus deuses – disse-lhe Noemi –. “Vai com ela!”

15. Erre Noémi azt mondta neki: "Nézd, sógornõd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!"

16. “Não insistas comigo – respondeu Rute – para que eu te dei­xe e me vá longe de ti. Aonde fores, eu irei; onde habitares, eu habitarei. O teu povo é meu povo e o teu Deus, meu Deus.

16. De Rut kérlelte: "Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.

17. Na terra em que morreres, quero também eu morrer e aí ser sepultada. O Senhor trate-me com todo o rigor, se outra coisa, a não ser a morte, me separar de ti!”

17. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól."

18. Ante tal resolução, Noemi não insistiu mais.

18. Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést.

19. Seguiram juntas o seu caminho até Belém. Ali chegando, comoveu-se toda a cidade e as mulheres diziam: “Eis aí Noe­mi!”.

19. Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: "Noémi az?"

20. “Não me chameis mais Noemi – replicou ela –, mas chamai-me Mara, porque o Todo-poderoso me encheu de amargura.

20. De õ azt felelte nekik: "Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserûséggel töltött el.

21. Parti com as mãos cheias e o Senhor fez-me voltar com as mãos vazias. Por que me chamais Noemi, se o Senhor se declarou contra mim e o Onipotente me inundou de aflição?”.

21. Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és szerencsétlenné tett a Mindenható?"

22. Foi assim que voltaram dos campos de Moab, Noemi e sua nora Rute, a moabita. Chegaram a Belém, quando começava a colheita da cevada.

22. Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nõ, aki vele jött Moáb földjérõl. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.