Lamentações, 2

1. Álef: Como cobriu irritado o Senhor com uma nuvem a filha de Sião? Precipitou do céu à terra a glória de Israel, e na sua cólera desinteressou-se do escabelo dos seus pés.*

1. Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égbõl a földre vetette Izrael dicsõségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.

2. Bet: O Senhor destruiu sem piedade todas as moradias de Jacó. E em seu furor arruinou as fortificações da filha de Judá. Lançou por terra e conspurcou o reino e seus príncipes.

2. Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erõdeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.

3. Guímel: Na violência do seu furor, quebrou todo o poder de Israel. Ao aproximar-se o inimigo, retirou o apoio de sua mão, e provocou um incêndio em Jacó que devora tudo que o cerca.

3. Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tûz körös-körül mindent.

4. Dálet: Retesou o arco, qual inimigo; firmou o braço, qual adversário; e tudo quanto encantava os olhos ele degolou. Na tenda da filha de Sião lançou o fogo do seu furor.

4. Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetszõ a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.

5. Hê: Semelhante a um inimigo o Senhor destruiu Israel. Demoliu seus edifícios, abateu suas fortalezas; sobre a filha de Sião acumulou dores sobre dores.

5. Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erõdeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.

6. Vaw: Arrombou-lhe a tenda, como um jardim, e devastou seu santuário. O Senhor aboliu em Sião festas e sábados. E no ardor de sua cólera repeliu rei e sacerdote.

6. Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyûltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.

7. Záin: Desgostou-se do altar e rejeitou seu santuário. Entregou nas mãos dos inimigos as muralhas de seus fortes; elevaram-se gritos no templo, como nos dias de festas.*

7. Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.

8. Het: Resolveu o Senhor demolir os muros da filha de Sião. Estendeu o cordel, sem deter-se antes que tudo destruísse, e derrubou o muro e o antemuro que, juntos, desabaram.*

8. Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérõzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kõfal; romokban hever mind a kettõ.

9. Tet: Jazem sob escombros as suas portas que ele quebrou, partindo as traves. Acham-se no estrangeiro seu rei e príncipes. Não há mais oráculos. Mesmo os profetas não mais recebem as visões do Senhor.*

9. Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszûnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.

10. Yod Sentados no chão, taciturnos, jazem os anciãos da filha de Sião. Jogaram poeira sobre os cabelos; vestiram-se com sacos; e as virgens de Jerusalém pendem a fronte para a terra.

10. A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szõrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.

11. Kaf: Ardiam-me os olhos, de tantas lágrimas; fremiam minhas entranhas. Minha bílis se espalhou por terra, ante a ruína da filha de meu povo, quando nas ruas da cidade desfaleciam os meninos e as crianças de peito.

11. Szemem elsorvadt a sírástól, a bensõm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemõk pusztulnak el a város terein.

12. Lámed: “Onde há pão e onde há vinho?!” – diziam eles às mães, desfalecendo, quais feridos, nas ruas da cidade, e entregando a alma no regaço materno.

12. Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.

13. Mem: Que dizer? A quem te comparar, filha de Jerusalém? Quem irá salvar-te e consolar-te, ó virgem, filha de Sião? É imensa como o mar tua ruína: quem poderá curar-te?*

13. Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szûz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?

14. Nun: Os teus profetas tinham visões apenas extravagantes e balofas. Não manifestaram tua malícia, o que teria poupado teu exílio. Os oráculos que te davam eram apenas mentiras e enganos.

14. Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy indítsanak megtérésre, Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.

15. Sámec: Todos os transeuntes, ao te verem, batem palmas, e assobiando meneiam a cabeça sobre a filha de Jerusalém. “Eis a cidade da qual diziam ser a beleza perfeita, a alegria do universo.”

15. Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: "Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?"

16. Pê: Abrem a boca contra ti todos os teus inimigos. Escarnecem e rangem os dentes. “Nós destruímos” – dizem eles – “eis o dia esperado, estamos nele, estamos vendo!”

16. Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: "Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk - megértük, megláttuk."

17. Áin: Realizou o Senhor o seu desígnio, executando as ameaças que outrora proferira. E destruiu sem piedade. À tua custa contentou o inimigo, exaltando o poder de teus adversários.

17. Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte õket erõvel.

18. Tsade: Seu coração clama ao Senhor. Ó muralha da filha de Sião, transborda dia e noite a torrente de tuas lágrimas! Não te dês descanso, e teus olhos não cessem de chorar!

18. Kiálts szívbõl az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenõt, ne szûnjék meg sírni a szemed!

19. Qof: Levanta-te à noite; grita ao início de cada vigília; que se derrame teu coração ante a face do Senhor. Ergue para ele as mãos, pela vida de teus filhos que caem de inanição, em todos os cantos das ruas.

19. Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai õrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe elõtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!

20. Resh: “Olhai, Senhor, e considerai! A quem jamais tratastes assim? Como! Mães a devorar os seus frutos, suas criancinhas de colo! Foram massacrados sacerdotes e profetas no santuário do Senhor!*

20. Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.

21. Shin: Jazem pelo chão nas ruas o menino e o velho. Virgens e jovens pereceram pelo gládio. Matastes, no dia de vossa cólera, imolastes sem piedade.

21. Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Szûzeim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.

22. Taw: Convocastes como para uma festa a multidão de terrores. No dia do furor divino ninguém fugiu, nenhum escapou. E aqueles que criei e eduquei meu inimigo os exterminou!’’

22. Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.