1 Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az esõ, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz.
2 Mint a felszálló veréb és az elrepülõ fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll.
3 Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vesszõ a balgák hátának.
4 A dõrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel.
5 Felelj a dõrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében.
6 A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet.
7 Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.
8 Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez.
9 Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.
10 Mint a vadász, aki minden arra menõt meglõ, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel.
11 Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát.
12 Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki.
13 A lusta azt mondja: "Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!"
14 Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvõhelyén.
15 Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye.
16 Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni.
17 Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik.
18 Mint aki õrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek,
19 úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: "Csak tréfából tettem!"
20 Elalszik a tûz, ha nincs több tüzelõfa, ha nincs rágalmazás, megszûnik a viszály.
21 A szén parázsnak, a fa tûznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson.
22 A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe.
23 Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak.
24 Ajkával tetteti magát, aki gyûlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng.
25 Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik.
26 Ha a gyûlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága.
27 Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.
28 A hazug nyelv gyûlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.
Versículos relacionados com Példabeszédek könyve, 26:
A Példabeszédek 26 egy olyan fejezet, amely a bolondság ostobaságáról és ostobaságáról, valamint a körültekintés és a bölcsesség fontosságáról szól. Az alábbiakban öt vers található, amelyek az ebben a fejezetben szereplő témákra vonatkoznak:
Példabeszédek 1:7: "Az Úr félelme a tudás elve, de az ostobaság megveti a bölcsességet és a fegyelmet." Ez a vers kiemeli a bölcsesség és a tudás fontosságát, amely az Úr félelméből származik, amely a Példabeszédek 26 központi témája.
Zsoltár 14:1: "Azt mondja a bolondban, hogy" Isten nem létezik. "Megsérültek és bűntudatos cselekedetek követtek el; senki sem tesz jót." Ez a vers megmutatja a bolondok ostobaságát és azt, hogy miként viselkednek gondatlanul és egészségtelenek.
Példabeszédek 12:15: "A bolond útja helyesnek tűnik számára, de a bölcs ember hallja a tanácsát." Ez a vers hangsúlyozza a körültekintés fontosságát és a bölcs tanácsok keresését, nem pedig a saját bolond ösztöneink követését.
1 Korinthusok 1:20: "Hol van a bölcs? Hol van a tudós? Hol van az ilyen kor kérdése? Ez a vers kiemeli a világ bölcsessége és az isteni bölcsesség közötti különbséget, amely a Példabeszédek központi témája.
Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved urajába, és ne támogassa magát a saját megértésében; felismerje az Urat minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers hangsúlyozza az Isten bizalmának és bölcsességének keresésének fontosságát, ahelyett, hogy a saját korlátozott és elégtelen bölcsességünket bíznánk.
Capítulos: