1 Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égõáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek.
2 Amikor Dávid befejezte az égõ- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
3 Azután minden izraelitának - férfinak és nõnek - kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.
4 Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevõket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsõítsék:
5 Aszafot mint vezetõt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg.
6 A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája elõtt.
7 Azon a napon Dávid elsõnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsõítõ éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:
8 Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között.
9 Énekeljetek, zenéljetek elõtte, beszéljetek csodatetteirõl.
10 Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely õt keresi.
11 Keressétek az Urat és az õ erejét, keressétek szüntelen az arcát.
12 Emlékezzetek csodáira, amelyeket mûvelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra.
13 Izrael nemzetsége az õ szolgája, Jákob fiai az õ választottai.
14 Õ, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön.
15 Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt;
16 Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére.
17 Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé.
18 Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül,
19 ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban.
20 Azután néptõl néphez vonultak, egyik országból a másikba.
21 De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse õket, királyokat büntetett meg miattuk:
22 "Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok."
23 Az egész föld dicsõítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét.
24 Beszéljetek fönségérõl a népeknek, és csodatetteirõl minden nemzetnek.
25 Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek.
26 A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta.
27 Elõtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm.
28 Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot.
29 Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán.
30 Remegjen elõtte az egész föld, õ tette szilárddá a mindenséget.
31 Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr!
32 A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése.
33 Az erdõ minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe elõtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett.
34 Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad.
35 Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel.
36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktõl fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!
37 Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája elõtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda elõtt a napi szertartásnak megfelelõen,
38 ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuõrök.
39 Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra,
40 hogy az égõáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott.
41 Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsõítsék az Urat, mivel a szeretete örök.
42 Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuõrség.
43 Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.
Versículos relacionados com Krónikák I. könyve, 16:
1 A krónikák 16 egy olyan fejezet, amely leírja a Szövetség ládájának Jeruzsálembe való visszatérésének ünneplését és a sátorba történő telepítését, amelyet David készített neki. Az ünneplés során Dávid imádkozott Istennek és áldozatokat ajánlott fel. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 96:4: "Mert a nagy az Úr, és sokkal félelmesebb dicséretre méltó, mint az összes isten." Ez a vers Isten nagyságáról és fölényéről szól az összes többi istenség felett, amelyek összefüggenek Isten imádatával, amelyet Dávid vezette az 1 krónikában. 16.
Zsoltár 105:1: "Dicsérje az Úrot, hívja fel a nevét, tedd ismertté a munkáidat a népek között." Ez a zsoltár arról szól, hogy fontos Isten munkáinak kihirdetésének fontosságáról, amely releváns a Szövetségi Ark telepítésének ünneplésére az 1 Krónikában.
Zsoltár 34:1: "Folyamatosan megáldom az Urat; a dicséreted folyamatosan lesz a számomban." Ez a vers az Isten dicsérésének fontosságáról szól, ami releváns az imádat szempontjából, amelyet David vezette az 1 Chronicles 16 -ban.
Zsoltár 136:1: "Dicsérje az Urat, mert jó, mert kedvessége örökké tart." Ez a zsoltár a dicséret himnusza, amely többször megismétli a kifejezést ", mert kedvessége örökké tart", ami összefüggésben lehet a Szövetség ARK telepítésének ünneplésével az 1 Krónikában.
Zsoltár 30:4: "Énekelj dicséretet az Úrnak, te, aki a szentek vagy, és köszönetet mond a szent nevednek." Ez a vers arról szól, hogy fontosnak köszönetet mondunk Istennek, és dicsérik őt a műveiért, ami releváns az imádathoz, amelyet David vezette az 1 krónikában.
Capitoli: