1 Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."
2 Erre az Úr megkérdezte: "Mi van a kezedben?" "Bot" - felelte.
3 "Dobd a földre" - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tõle.
4 Erre az Úr így szólt: "Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál." Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében...
5 "Errõl majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked."
6 Azután az Úr újra megparancsolta: "Dugd a kezed a kebledbe." Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.
7 Erre azt mondta neki: "Dugd a kezed újra a kebledbe." Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része.
8 "Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az elsõ jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak.
9 De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizébõl és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik."
10 Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelõtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú."
11 Az Úr ezt válaszolta: "Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12 Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell."
13 Õ azonban ellene vetette: "Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz."
14 Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked.
15 Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, õt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek.
16 Õ beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.
17 Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat."
18 Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: "Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még." "Menj békével" - mondta Jetró.
19 Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: "Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek."
20 Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette õket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte.
21 Az Úr így szólt Mózeshez: "Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó elõtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet.
22 Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsõszülött fiam.
23 Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsõszülött fiadat."
24 Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni.
25 Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia elõbõrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: "Valóban vérvõlegényem vagy."
26 Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvõlegény.
27 Az Úr így szólt Áronhoz: "Menj Mózes elé a pusztába!" Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta.
28 Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt.
29 Mózes és Áron ezután elmentek és összegyûjtötték a véneket Izrael fiai közül.
30 Áron beszámolt mindenrõl, amit az Úr Mózesnek mondott. Õ meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket.
31 A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükrõl: meghajoltak és arcra borultak.
Versículos relacionados com Kivonulás könyve, 4:
Az Exodus 4. fejezete elmondja az Isten és Mózes közötti beszélgetés folytatását, miután felhívták, hogy megszabadítsák Izrael népének a rabszolgaságtól Egyiptomban. Mózes kifejezi kétségeit és aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy képes -e az embereket vezetni, és meggyőzi a fáraót, hogy engedje el őket. Isten ezután néhány jelet és csodát hajt végre, hogy bizonyítsa hatalmát Mózesnek, és megmutatja, hogy vele lesz a küldetésében. Ezután az Exodus 4 -ben címzett témákkal kapcsolatos öt vers:
Genesis 12:2: "És én nagy nemzetré teszek téged, és megáldlak téged, és nagyítom a nevét; és áldás leszel." Ez a vers kiemeli, hogy Isten megígérte, hogy megáldja és megsokszorozza Ábrahám utódjait, és hogy ez az ígéret hogyan releváns az Exodus történetében, mivel Izrael népe Ábrahám leszármazottja, és az a nemzet, amelyet Isten megígért neki.
Ézsaiás 41:20: "Hogy mindenki láthassa és tudja, és vegye figyelembe és megértse, hogy az Úr keze ezt tette, és Izrael szentje létrehozta őt." Ez a vers kiemeli, hogy Isten miként használja a jeleket és csodákat, hogy megmutassa hatalmát és bizonyítsa, hogy a követőivel vagy. Ez releváns az Exodus 4. fejezetében, ahol Isten jeleket és csodákat végez, hogy meggyőzze Mózes és Izrael népét hatalmáról.
Zsoltár 77:14: "Te vagy az isten, aki csodákat tett; felismerte az erejét a népek között." Ez a vers kiemeli Isten azon képességét is, hogy jeleket és csodákat hajtson végre, hogy megmutassa hatalmát és megteremtse az akaratát. Ez releváns az Exodus történetében, ahol Isten jeleket és csodákat használ, hogy megszabaduljon Izrael népének az egyiptomi rabszolgaságtól.
Ézsaiás 42:8: "Én vagyok az Úr; ez a nevem; dicsőségem, egy másikért, amelyet nem adok, és nem dicsérem a szobor képeire." Ez a vers kiemeli Isten egyediségét és kizárólagosságát, mint az egyetlen igazi Isten. Ez releváns az Exodus történetében, mivel az Izrael népének felszabadulása az egyiptomi rabszolgaságból Isten egyedi és exkluzív hatalmának bizonysága.
Zsoltár 121:2: "Segítségem az Úrból származik, aki a mennyet és a Földet készítette." Ez a vers kiemeli annak fontosságát, hogy Istenben bízzunk a segítségért és a védelemben, ahelyett, hogy saját képességeinket vagy erőforrásainkat bíznánk. Ez releváns az Exodus 4. fejezetében, ahol Mózes kifejezi kétségeit és aggodalmait az Izrael népének vezetésére való képessége miatt, és Isten megmutatja neki, hogy vele lesz a küldetésében.
Capitoli: