Jeremias, 4

1. “Se tu, Israel, voltares – oráculo do Senhor, se voltares para mim, se ante meu olhar te despojares de tuas práticas abomináveis; se não andares a vaguear de um lado para outro,

1. Ha vissza akarsz térni, Izrael - mondja az Úr -, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elõl, akkor nem kell futnod elõlem.

2. se pela vida do Senhor jurares, lealmente, com retidão e justiça, então as nações te incluirão em suas bênçãos, e almejarão partilhar de tua glória.

2. És ha újra így esküszöl: "Amint igaz, hogy él az Úr", és megtartod esküdet hûségesen, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.

3. Assim fala o Senhor aos homens de Judá e Jerusalém: ‘Desbravai um novo campo, evitai semear entre espinhos, ó homens de Judá e Jerusalém.

3. Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé!

4. Circuncidai-vos em honra do Senhor, tirai os prepúcios de vossos corações, para que meu furor se não converta em fogo, e não vos consuma, sem que ninguém possa extingui-lo, por causa da perversidade de vossos atos’.”*

4. Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek elõbõrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tûz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.

5. Dai o alarme ao povo de Judá, avisai Jerusalém; mandai soar a trombeta pela terra inteira; gritai em altas vozes! Proclamai: “Reuni-vos! Retiremo-nos para as cidades fortificadas!”.

5. Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekezõ! Vonuljatok a megerõsített városokba!

6. Erguei um estandarte dos lados de Sião! Abrigai-vos, não vos detenhais! Pois que vou desencadear do norte uma desgraça, catástrofe imensa.

6. Adjatok le tûzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felõl, rettenetes pusztulást.

7. Do seu covil parte um leão, e qual demolidor de nações se põe a caminho, saindo de seu refúgio para transformar em deserto a tua terra, e as cidades em desolação, onde ninguém mais habitará.

7. Az oroszlán fölkelt fekvõhelyérõl; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük.

8. Revesti-vos, pois, de saco, chorai e gemei, pois que a tremenda cólera do Senhor não se afastou de nós.

8. Ezért öltözzetek szõrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tõlünk.

9. Naquele dia – oráculo do Senhor –, faltará a coragem tanto ao rei como aos chefes; os sacerdotes serão tomados de terror; e os profetas, de espanto.

9. Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek.

10. Alguém dirá: “Ah! Senhor JAVÉ! Na verdade, enganastes este povo e Jerusalém, quando lhe dissestes: Tereis a paz, no momento em que a espada ia feri-los de morte”.*

10. És így szólnak majd: "Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti."

11. Naquele tempo, se dirá a esse povo e a Jerusalém: “Qual vento abrasador desencadeado das colinas do deserto; incapaz de joeirar e purificar, assim é o proceder da filha do meu povo;

11. Abban az idõben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselõ szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felõl, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa.

12. vento impetuoso chega de lá até mim, mas, por minha vez, vou agora pronunciar minha sentença”.

12. Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet.

13. Eis que alguém se levanta, como nuvens tempestuosas. São seus carros semelhantes ao furacão, seus cavalos, mais ligeiros que águias. Ai de nós! Estamos perdidos!

13. "Lám, úgy közeleg, mint a felhõ, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!"

14. Jerusalém, limpa o coração da maldade, a fim de que consigas a salvação. Até quando abrigarás no coração pensamentos que te são funestos?

14. Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak?

15. Eis que uma voz, vinda de Dã, dá o alarme, e desde os montes de Efraim anuncia a calamidade.

15. Figyelj csak! Hírnök jön Dán felõl; Efraim hegységébõl veszedelem híre érkezik!

16. Proclamai-a às nações, ei-la! Levai a notícia até Jerusalém: assaltantes chegam de terra longínqua, lançando clamores contra as cidades de Judá.*

16. Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: "Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen."

17. Quais guardiães de campo, circundam a cidade, por se haver ela revoltado contra mim – oráculo do Senhor.

17. Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezõk õrei, mert hûtlenül elhagyott - mondja az Úr.

18. É o teu proceder, são os teus atos que te acarretam essas desgraças. Eis o fruto de tua malícia, uma amargura que te fere o coração.

18. Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt.

19. Minhas entranhas! Minhas entranhas! Sofro! Oh! As fibras de meu coração! O coração me bate, não me posso calar! Ouço o som das trombetas e o fragor da batalha.

19. Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót.

20. Anunciam-se desastres sobre desastres, todo o país foi devastado. Foram de repente destruídas minhas tendas; num instante, meus pavilhões.

20. Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim.

21. Até quando verei o estandarte, e ouvirei o som da trombeta?

21. Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát?

22. Está louco o meu povo; nem mais me conhece. São filhos insensatos, desprovidos de inteligência, hábeis em praticar o mal, incapazes do bem.

22. Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot mûveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek.

23. Olho para a terra: tudo é caótico e deserto; para o céu: dele desapareceu toda a luz.

23. Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága.

24. Olho para as montanhas e as vejo vacilar; e as colinas todas estremecem.

24. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek.

25. Olho: já não há nenhum ser humano; todas as aves do céu fugiram.

25. Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek.

26. Olho: tornaram-se desertos os campos; todas as cidades foram destruídas diante do Senhor, ante a fúria de sua cólera.

26. Ahogy tovább szemlélõdöm, lám, pusztává lett a bõven termõ föld; minden város romokban hever az Úr színe elõtt, izzó haragjától.

27. Porque toda a terra será devastada – oráculo do Senhor –, mas não a exterminarei completamente.*

27. Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki!

28. Eis a razão pela qual a terra cobriu-se de luto, e o céu, lá no alto, revestiu-se de negror. Pois que eu disse, e assim decretei: não voltarei atrás e não me retratarei.

28. Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tõle.

29. Ao grito de: “Cavaleiros! Arqueiros!’’, toda a terra desandou em fuga. Lançaram-se nos esconderijos e galgaram rochedos, as cidades foram abandonadas e os habitantes desapareceram.

29. Arra a kiáltásra, hogy "Lovasok és nyilasok jönnek!", elmenekül az egész ország. Elrejtõznek a sûrûségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük.

30. E tu, devastada, para que revestir-te de púrpura, engalanar-te com ornamentos de ouro, e alongar-te os olhos com pinturas? Em vão tentas ser bela; desprezam-te os amantes. É tua vida que odeiam.

30. És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretõid megutáltak, s az életedre törnek.

31. Ouço gritos como os da mulher ao dar à luz, gritos de angústia quais os do primeiro parto. São os clamores da filha de Sião; geme e ergue as mãos: “Desgraçada de mim! Desfaleço ante os algozes”.

31. Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsõszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: "Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek."