Apocalipse, 14

1. Eu vi ainda: o Cordeiro estava de pé no monte Sião, e perto dele cento e quarenta e quatro mil pessoas que traziam escritos na fronte o nome dele e o nome de seu Pai.

1. S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az õ és Atyjának homlokára írt nevét.

2. Ouvia, entretanto, um coro celeste semelhante ao ruído de muitas águas e ao ribombar de potente trovão. Esse coro que eu ouvia era ainda semelhante a músicos tocando as suas cítaras.

2. Aztán szózatot hallottam az égbõl, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyû mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat.

3. Cantavam como que um cântico novo diante do trono, diante dos quatro Animais e dos Anciãos. Ninguém podia aprender esse cântico, a não ser aqueles cento e quarenta e quatro mil que foram resgatados da terra.

3. Új éneket énekeltek a trón elõtt, a négy élõlény és a vének elõtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földrõl megváltott száznegyvennégyezer.

4. Estes são os que não se contaminaram com mulheres, pois são virgens. São eles que acompanham o Cordeiro por onde quer que vá; foram resgatados dentre os homens, como primícias oferecidas a Deus e ao Cordeiro.

4. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Õk a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány elsõ termése.

5. Em sua boca não se achou mentira, pois são irrepreensíveis.

5. Ajkukon nincs hazugság: szeplõtelenek.

6. Vi, então, outro anjo que voava pelo meio do céu, tendo um evangelho eterno para anunciar aos habitantes da terra e a toda nação, tribo, língua e povo.*

6. Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.

7. Clamava em alta voz: “Temei a Deus, e dai-lhe glória, porque é chegada a hora do seu julgamento. Adorai aquele que fez o céu e a terra, o mar e as fontes”.

7. Nagy szóval hirdette: "Féljétek az Istent és dicsõítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója elõtt!"

8. Outro anjo seguiu-o, dizendo: “Caiu, caiu a grande Ba­bi­lônia, por ter dado de beber a todas as nações do vinho de sua imundície desenfreada”.*

8. Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket."

9. Um terceiro anjo seguiu-os, dizendo em alta voz: “Se alguém adorar a Fera e a sua imagem, e aceitar o seu sinal na fronte ou na mão,

9. Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: "Aki leborul a vadállat és képmása elõtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét,

10. há de beber também o vinho da cólera divina, o vinho puro deitado no cálice da sua ira. Será atormentado pelo fogo e pelo enxofre diante dos seus santos anjos e do Cordeiro.

10. az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tûzben fog gyötrõdni a szent angyalok és a Bárány színe elõtt.

11. A fumaça do seu tormento subirá pelos séculos dos séculos. Não terão descanso algum, dia e noite, esses que adoram a Fera e a sua imagem, e todo aquele que acaso tenha recebido o sinal do seu nome”.

11. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása elõtt, s viselték nevének bélyegét."

12. Eis o momento para apelar para a paciên­cia dos santos, dos fiéis, aos mandamentos de Deus e à fé em Jesus.

12. Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.

13. Eu ouvi uma voz do céu, que dizia: “Escreve: Felizes os mortos que doravante morrem no Senhor. Sim, diz o Espírito, descansem dos seus trabalhos, pois as suas obras os seguem”.

13. Erre szózatot hallottam az égbõl: "Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik õket."

14. Eu vi ainda uma nuvem branca, sobre a qual se sentava como que um Filho do Homem, com a cabeça cingida de coroa de ouro e na mão uma foice afiada.*

14. Ezután fehér felhõt láttam, a felhõn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló.

15. Outro anjo saiu do templo, gritando em voz alta para aquele que estava assentado na nuvem: “Lança a tua foice e ceifa, porque é chegada a hora de ceifar, pois está madura a seara da terra”.

15. A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhõn ülõnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."

16. O Ser que estava assentado na nuvem lançou então a foice à terra, e a terra foi ceifada.

16. A felhõn ülõ a földre vetette sarlóját és learatta a földet.

17. Outro anjo saiu do templo do céu. Tinha também uma foice afiada.

17. Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszõkés volt nála.

18. E outro anjo, aquele que tem poder sobre o fogo, saiu do altar e bradou em alta voz para aquele que tinha a foice afiada: “Lança a foice afiada e vindima os cachos da vinha da terra, porque maduras estão as suas uvas”.

18. Egy harmadik angyal az oltárról lépett elõ, ennek a tûz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszõkés volt: "Ereszd neki éles metszõkésedet, és szüreteld le a föld szõlõfürtjeit, mert beértek a szemek."

19. O anjo lançou a sua foice à terra e vindimou a vinha da terra, e atirou os cachos no grande lagar da ira de Deus.

19. Erre az angyal a földre vetette metszõkését, leszüretelte a föld szõlõjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába.

20. O lagar foi pisado fora da cidade, e do lagar saiu sangue que atingiu até o nível dos freios dos cavalos pelo espaço de mil e seiscentos estádios.

20. A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belõle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.