Fejezet 18
1. Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.
2. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt
3. és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam színed elõtt, ne kerüld el szolgádat.
4. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt.
5. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat." Azok így válaszoltak: "Tedd, amit mondtál."
6. Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: "Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt."
7. Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erõs borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el.
8. Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.
9. Míg ettek, ott állt elõttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."
10. Az folytatta: "A jövõ évben ez idõ tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott.
11. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.
12. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: "Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg."
13. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok?
14. Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövõ évben ez idõ tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz."
15. Sára tagadta, és azt mondta: "Nem nevettem." De õ így válaszolt: "Igenis, nevettél."
16. A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje õket.
17. Akkor az Úr így szólt: "Titokban tarthatom-e Ábrahám elõtt, amit tenni készülök?
18. Ábrahám ugyanis nagy és erõs néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.
19. Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki."
20. Ezért az Úr így szólt: "Szodoma és Gomorra miatt tetézõdött a panasz, és bûnük nagyon súlyos.
21. Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."
22. A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr elõtt.
23. Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?
24. Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
25. Távol legyen tõlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlõ legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tõled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."
26. Az Úr így válaszolt: "Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."
27. Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.
28. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: "Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."
29. Erre õ folytatta beszédét: "De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: "Negyven miatt sem fogom megtenni."
30. Õ újra szólt: "Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: "Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."
31. Aztán újra szólt: "Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: "Húsz miatt sem pusztítom el."
32. Õ folytatta: "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."
33. Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.
Fejezet 19
1. A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta õket, felállt, eléjük ment, földig hajolt elõttük,
2. és így szólt: "Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat." Azok így válaszoltak: "Nem, a szabadban akarunk éjszakázni."
3. De unszolta õket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Õ pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek.
4. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat.
5. Kihívták Lótot és így szóltak: "Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg õket."
6. Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött,
7. és így szólt: "Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot.
8. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom õket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert õk az én tetõm árnyékában vonták meg magukat."
9. Erre azok így kiabáltak: "El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük." Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót.
10. De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.
11. Az ajtó elõtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.
12. Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: "Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységbõl,
13. mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten elõtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el õket."
14. Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el errõl a helyrõl, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik.
15. Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: "Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntetõ ítélet téged is érjen."
16. Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták õt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta õket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el õket.
17. Amikor kivezették õket, ezt mondták: "Menekülj, az életedrõl van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj."
18. Lót így szólt hozzájuk: "Nem, Uram,
19. hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom.
20. Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak."
21. Õ így válaszolt neki: "Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyrõl beszéltél.
22. Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz." Ezért nevezik a várost Coárnak.
23. A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba.
24. Akkor Isten kén- és tûzesõt bocsátott az égbõl Szodomára és Gomorrára.
25. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mezõ egész növényzetét.
26. Felesége visszanézett és sóoszloppá változott.
27. Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe elõtt állt,
28. és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földbõl füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.
29. Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette õt a pusztulásból, midõn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.
30. Lót késõbb följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával.
31. Az idõsebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: "Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás.
32. Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!"
33. Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idõsebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.
34. Másnap az idõsebb azt mondta a fiatalabbnak: "Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen."
35. Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.
36. Így Lót mindkét lánya fogant apjától.
37. Az idõsebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Õ a moábiták õsatyja a mai napig.
38. A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Õ az ammoniták õsatyja a mai napig.
