Fejezet 5
1. Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai elõtt, míg át nem keltek, elhagyta õket a bátorságuk, s Izrael fiai elõtt elállt a lélegzetük.
2. Abban az idõben így szólt az Úr Józsuéhoz: "Csinálj magadnak kõbõl kést, s újra metéld körül Izrael fiait!"
3. Józsue csinált magának kõbõl kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján.
4. Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte õket: Azok a férfi nemen levõk, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán.
5. Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül.
6. Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.
7. Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni õket.
8. Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek.
9. S az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát." S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig.
10. Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán.
11. Ettek a föld termésébõl, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon.
12. Attól kezdve megszûnt a manna, hogy a föld termésébõl ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettõl kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.
13. Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: elõtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tõle: "Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?"
14. Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult elõtte a földön, hódolt elõtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?"
15. Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette.
Fejezet 6
1. Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai elõtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki.
2. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok,
3. a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át.
4. Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda elõtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat].
5. Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van."
6. Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája elõtt"].
7. A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az elõhad haladjon az Úr ládája elõtt."
8. [Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr elõtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az elõhad a papok elõtt menetelt,
9. [akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat.
10. A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!"
11. Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.
12. Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját.
13. Hét pap hét szarukürttel a láda elõtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az elõhad elõttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette.
14. Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
15. A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.]
16. A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost.
17. A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírû nõ marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzõket, akiket elõre küldtünk.
18. Magatok pedig gondosan õrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá.
19. Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézbõl és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!"
20. A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették.
21. Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nõn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.
22. Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elõ azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki."
23. A fiatalemberek, a hírszerzõk bementek, s elõhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették õket egy biztos helyre Izrael táborán kívül.
24. Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézbõl és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták.
25. Ráchábot, a rossz hírû nõt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzõket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.
26. Abban az idõben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe elõtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsõszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére!
27. Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.
Fejezet 7
1. Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzsébõl, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.
2. Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtõl nyugatra fekvõ Aiba, s azt mondta nekik: "Menjetek, és kémleljétek ki az országot!" Az emberek elmentek Ait kikémlelni.
3. Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak."
4. Mintegy háromezernyien mentek oda a népbõl, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól.
5. Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtõnél le is gyõzték õket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.
6. Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája elõtt egészen estig. Õ is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.
7. Józsue szólt: "Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl!
8. Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei elõtt?
9. A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földrõl. Mit teszel akkor nagy nevedért?"
10. Az Úr így válaszolt Józsuénak: "Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva?
11. Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették.
12. Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik elõtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökbõl, ami átkozott.
13. Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelõdjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökbõl, ami átkozott.
14. Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elõ családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elõ, egyik ember a másik után.
15. S akinél az átok alá esõ holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben."
16. Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga elõtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors.
17. Elõléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Elõléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).
18. Most elõléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzsébõl.
19. Józsue így szólt Áchánhoz: "Fiam, adj dicsõséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!"
20. Áchán azt válaszolta Józsuénak: "Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem.
21. Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul."
22. Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta.
23. Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé.
24. Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte.
25. Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte.
26. Nagy kõhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.
