Fejezet 19
1. Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban;
2. országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost.
3. Mérd ki az (oda vezetõ) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni.
4. Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy elõzõleg gyûlölte volna, agyonüti
5. (mondjuk kimegy valaki embertársával az erdõre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélrõl, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon,
6. s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út - különben agyonüti, bár az annak elõtte nem gyûlölte, így nem érdemel halált.
7. Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost.
8. S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért,
9. föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az õ útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat,
10. nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bûne nehezedjék rád.
11. Ha ellenben valaki gyûlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül,
12. akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg.
13. Ne ismerj irgalmat iránta - ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod.
14. Embertársad mezsgyekövét, amelyet az õsök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.
15. Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bûne vagy vétsége van is. Akármilyen bûnrõl van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni.
16. Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja,
17. mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítõ bírák elé,
18. aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta,
19. azt tegyétek vele, amit õ akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödbõl!
20. A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el õket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben.
21. Ne szánd meg! Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!
Fejezet 20
1. Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tõlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjérõl.
2. Mielõtt a csata megkezdõdnék, lépjen elõ a pap, és szóljon a harcosokhoz.
3. Mondja: "Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek!
4. Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és gyõzelemre segít benneteket."
5. Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: "Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elõ és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel.
6. Ki telepített szõlõt, s még nem szedte elsõ termését? Lépjen elõ, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az elsõ fürtöket.
7. Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elõ s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!"
8. Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: "Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elõ, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye."
9. Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére.
10. Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, elõször ajánlj fel neki békét.
11. Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád.
12. Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz,
13. és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre.
14. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad.
15. Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tõled, amelyek nem e népek városai közé számítanak.
16. E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.
17. Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta,
18. nehogy eltanuld tõlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
19. Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyõzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki õket. Vagy a mezõ fái is emberek, hogy õket is meg kell ostromolnod?
20. Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekrõl tudod, hogy nem teremnek ehetõ gyümölcsöt, azért, hogy ostrommûveket készíts belõlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.
