Biblia egy év alatt.

Az ötvenötödik napon a Mózes ötödik könyve részletezi a leviták felelősségét a Szentély szállításában, bemutatva a szent dolgok iránti tiszteletet. Az 5Mózes 4-ben Mózes az engedelmességre és a szövetségre való emlékezésre buzdítja a népet, hangsúlyozva, hogy nincs más Isten, csak az Úr. A 89. zsoltár megerősíti ezt az üzenetet, dicsérve Isten örök hűségét, még akkor is, ha népe kudarcot vall. Az olvasmányok hangsúlyozzák a tiszteletet, az emlékezést és a bizalmat Isten ígéretében.

1. Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:

2. "Lévi fiai közül vedd számba a kehátitákat nemzetségeik és családjaik rendjében,

3. harminc évtõl fölfelé az ötven évesekig, mind, akiknek szolgálatba kell állniuk, hogy a megnyilatkozás sátoránál teendõjüket ellássák.

4. A következõbõl áll Kehát fiainak teendõje a megnyilatkozás sátoránál: a szentély (lesz a gondjukra bízva).

5. Amikor tábort kell bontani, Áron és fiai menjenek be, vegyék le az elrejtõ függönyt, és burkolják be vele a tanúság ládáját.

6. Azután borítsanak rá egy finom bõrbõl való takarót, majd arra terítsenek egy egészen bíborlila terítõt, s igazítsák meg a tartórudakat.

7. A kenyér kitevésére szolgáló asztalra is terítsenek egy bíborlila terítõt, azután tegyék rá a tálakat, serpenyõket, füstölõket, valamint az italáldozathoz szükséges kannákat, s az állandóan (kitett) kenyér is legyen rajta.

8. Takarják be egy karmazsin kendõvel, s borítsák le egy finom bõrtakaróval, azután illesszék bele a rúdjait.

9. Akkor fogjanak egy bíborlila leplet, göngyöljék bele a mécstartót a mécsesekkel, a koppantókkal, a hamutartókkal, s az összes olajtartóval együtt, amivel föl van szerelve,

10. aztán minden hozzá tartozó fölszereléssel együtt burkolják egy finom bõrbõl való takaróba és tegyék saroglyára.

11. Majd terítsenek az aranyoltárra egy bíborlila terítõt, fedjék be egy finom bõrtakaróval, és illesszék bele rúdjait.

12. Akkor fogják az összes istentiszteleti edényt, amelyet a szentélyben a szertartásokhoz használnak, tegyék bíborlila kendõbe, majd burkolják bele egy finom bõrbõl való takaróba, és tegyék saroglyára.

13. Ezután tisztítsák meg az oltárt a hamutól, terítsenek rá egy bíborpiros terítõt,

14. tegyék rá az összes edényt, amit a szertartáshoz használnak, a villákat, füstölõket, tálkákat, lapátokat és tálakat, vagyis az oltár egész fölszerelését, borítsanak rá egy finom bõrbõl való takarót, és illesszék bele rúdjait.

15. Ha Áron és fiai elkészülnek a szentély és az összes szent eszköz betakarásával, de csakis akkor, abban a pillanatban, amikor a tábor útra kel, nehogy meg találják érinteni a szent dolgokat, s meg kelljen halniuk, menjenek Kehát fiai és vigyék. Ezt kell Kehát fiainak a megnyilatkozás sátorából vinniük.

16. Áron pap fiának, Eleazárnak meg az a tiszte, hogy (gondoskodjék) a mécsesbe olajról, az illatos füstölõszerrõl, a rendszeres ételáldozatról, s a kenetrõl (egyáltalán), ellássa az egész hajléknak és mindannak a felügyeletét, ami benne a szentéllyel és a hozzá tartozó edényekkel kapcsolatos."

17. Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:

18. "Ne engedjétek a kehátiták nemzetségeit Lévi fiai közül kiveszni.

19. Tegyétek érdekükben a következõket, hogy életben maradjanak, s meg ne haljanak, amikor a szent tárgyakhoz közelítenek: Áron és fiai menjenek, és mindegyiküket állítsák oda a rá váró teendõ, s a neki szánt vinnivaló mellé,

20. nehogy maguk menjenek be, s akár csak egy pillanatra is lássák a szent dolgokat és meghaljanak."

21. Ezt mondta az Úr Mózesnek:

22. "Hasonlóképpen vedd számba Gerson fiait is családjaik és nemzetségeik rendjében.

23. Harminc évtõl ötven évig vedd számba mindazokat, akiknek menniük kell, hogy a megnyilatkozás sátoránál szolgálatot teljesítsenek és feladatot vállaljanak.

24. A következõbõl áll Gerson nemzetségeinek teendõje a munka terén és a továbbvonuláskor:

25. Õk viszik a hajlék függönyeit, a megnyilatkozás sátorát, annak takaróját és a fölül lévõ finom bõrtakarót, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitját,

26. a hajlékot és az oltárt körülvevõ elõudvar függönyeit, az elõudvar bejáratának kárpitját, a köteleket, s a hajlék használatához szükséges minden eszközt.

27. Minden teendõt, ami ezzel kapcsolatban adódik, nekik kell ellátniuk. Áronnak és fiainak utasítására teljesítsék Gerson fiai minden feladatukat az egész szállítás, s minden egyéb munka terén; sorra mindent meg kell mutatnotok nekik, amit vinniük kell.

28. Ez a teendõje Gerson fiainak a megnyilatkozás sátora körül. Szolgálatukat Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével teljesítsék."

29. "Merári fiait is vedd számba nemzetségeik és családjaik rendjében.

30. Harminc évtõl ötven évig vedd számba mind, akinek szolgálatba kell lépnie, hogy a megnyilatkozás sátora körül teendõt vállaljon.

31. Ebben áll feladatuk a továbbvonulás során, beleértve minden egyéb munkájukat is a megnyilatkozás sátoránál: (nekik kell gondot viselniük) a hajlék deszkáira, rúdjaira, oszlopaira, talapzatára,

32. körös-körül az elõudvar oszlopaira, ezek talapzatára, cövekeire és köteleire, beleértve az összes szerszámot is, valamint minden velük kapcsolatos teendõt. Sorra mutassátok meg nekik azokat a fölszereléseket, amit vinniük kell.

33. Ebben áll Merári nemzetségeinek a szolgálata a megnyilatkozás sátora körüli teendõik ellátása során; Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével kell teljesíteniük."

34. Mózes és Áron, valamint a közösség vezérei akkor számba vették Kehát fiait, nemzetségeik és családjaik rendjében,

35. harminc évtõl fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk.

36. S a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 2750-et tettek ki.

37. Ezek voltak a Kehát nemzetségeibõl számba vettek, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára számba vettek.

38. A Gerson fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,

39. harminc évtõl fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk,

40. a közülük nemzetségeik és családjaik szerint számba vettek 2630-at (tettek ki).

41. Ezek voltak a Gerson nemzetségeibõl kiválasztottak, azok, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett.

42. A Merári nemzetségeibõl nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,

43. harminc évtõl fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk,

44. a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 3200-at tettek ki.

45. Ezek voltak a Merári nemzetségeibõl kiválasztottak, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára kiválasztottak.

46. A számba vettek valamennyien, akiket Mózes és Áron, valamint Izrael vezérei Lévi fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,

47. harminc évtõl fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül a teendõk ellátását, s a továbbvitel lebonyolítását kellett vállalniuk,

48. a közülük kiválasztottak 8580-at tettek ki.

49. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára mindegyiküket a megszabott teendõ és vinnivaló mellé állították; beosztották õket, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

1. És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.

2. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belõle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.

3. Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegõdött, az Úr, a te Istened kiirtott körödbõl.

4. Ti ellenben, akik hûségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok.

5. Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.

6. Tartsátok szem elõtt és kövessétek õket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekrõl a törvényekrõl. Azt fogják mondani: "Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!"

7. Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?

8. És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?

9. Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem õrizd meg emlékezetedben egész életedben, sõt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is

10. azt a napot, amikor a Hóreben az Úr, a te Istened elõtt álltál az Úr hozzám intézett parancsára: "Gyûjtsd elém a népet! Hallja szavamat, s tanuljon meg félni tõlem mindaddig, amíg a földön él, és gyermekeit is tanítsa meg rá!"

11. Odajöttetek tehát, és a hegy lábához álltatok. A hegy lángba borult, a láng felcsapott egészen az égig, az ég pedig elsötétedett a komor, dörgõ fellegektõl.

12. S az Úr szólt hozzátok a lángok közül, hallottátok dübörgõ szavát. Alakot nem láttatok, csak hangot (hallottatok).

13. Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz parancsolatot - két kõtáblára írta õket.

14. Nekem pedig meghagyta az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a parancsokra és törvényekre, amelyekhez igazodnotok kell majd azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.

15. Nos, nagyon vigyázzatok - az életetek függ tõle! Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok.

16. Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak,

17. férfi vagy nõ alakjában, valamelyik szárazföldi állatnak az alakjában, az égen röpködõ egyik vagy másik madárnak az alakjában,

18. valamelyik földön kúszó csúszómászónak az alakjában, vagy a föld alatt, a vízben élõ halak közül valamelyiknek az alakjában,

19. S ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az egész égi sereget, ne essél kísértésbe, ne borulj le, s ne imádd azt, amit az Úr, a te Istened minden népnek adott az ég alatt.

20. Benneteket vett és kivezetett Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az õ saját népe legyetek, amint ma is az vagytok.

21. Az Úr megneheztelt miattatok rám, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon és nem jutok el arra a szép földre, amelyet az Úr, a te Istened birtokul ad neked.

22. Mivel itt, ezen a földön halok meg, nem kelek át a Jordánon, ti ellenben átkelhettek és birtokba vehetitek azt a szép földet.

23. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségérõl, amelyet veletek kötött, s ne csináljatok magatoknak istenszobrot valamilyen alakban, hiszen az Úr, a te Istened megtiltotta.

24. Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltékeny Isten.

25. Eljön az idõ, amikor majd gyermekeitek lesznek és gyermekeiteknek is gyermekei, s már rég otthonosak lesztek az országban. Ha akkor arra vetemednétek, hogy valaminek az alakjában istenszobrot csináljatok magatoknak, amit az Úr, a te Istened megtiltott, s így olyat tesztek, ami visszatetszõ az Úrnak, a te Istenednek a szemében és haragra ingerlitek.

26. A mai napon tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: csakhamar eltûntök arról a földrõl, ahova a Jordánon átkelve elértek, s amelyet birtokba vesztek; nem maradtok ott sokáig, teljesen kiirtanak onnan benneteket.

27. Az Úr szétszór titeket a népek közé, és csak kevesen maradnak meg a népek között, ahová az Úr visz benneteket.

28. Ott emberi kéz faragta fa- vagy kõbálványoknak fogtok szolgálni, amelyek se nem látnak, se nem hallanak, nem is esznek, nem is éreznek.

29. Ott majd újra keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyébõl vágyódsz utána.

30. Szorongatásodban, amikor beteljesednek e szavak, az utolsó napon, akkor majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatsz szavára.

31. Mert az Úr, a te Istened könyörületes Isten, nem hagy el és nem pusztít el, nem feledkezik meg a szövetségrõl, amelyet atyáiddal esküvel kötött.

32. Kutasd a régi idõket, amelyek elõtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre - vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

33. Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élõ Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e?

34. Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erõs kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára?

35. Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.

36. Az égbõl hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.

37. Mert szerette atyáidat és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett - saját maga! - Egyiptomból,

38. és elûzött nálad nagyobb és erõsebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).

39. Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más!

40. Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!

41. Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost,

42. hogy aki embert öl, embertársát akaratlanul, s hosszabb ideig tartó ellenségeskedés nélkül megöli, oda menekülhessen - ha e városok valamelyikébe menekült, életben kellett maradnia -,

43. mégpedig Becert a fennsíkon elterülõ pusztán Ruben fiai számára, Ramotot Gileádban Gád fiainak és Golánt Básánban Manassze fiainak.

44. Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt.

45. Ezek azok a rendelkezések, utasítások és parancsok, amelyeket Mózes Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásukkor

46. a Jordánon túl, a völgyben, Bet-Peorral szemben Szichonnak, az amoriták királyának országában kihirdetett, aki Hesbonban székelt, és akit Mózes és Izrael fiai Egyiptomból kivonulva legyõztek,

47. s akinek országát, mint Básán királyának, Ognak az országát is, elfoglalták - a Jordánon túl, napkelet felé uralmon levõ mindkét amorita király (országát),

48. az Arnon-patak mentén fekvõ Aroertõl Szirjon hegyéig [ez Hermon],

49. ezenkívül a Jordán keleti oldalán az egész síkságot egészen a Piszga-hegy lábánál a puszta tengeréig.

1. (Az eszrachita Etán tanítókölteménye.)

2. Az Úr kegyelmérõl énekelek örökkön-örökké. Hûségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át.

3. Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hûségedet megszilárdítottad a mennyben.

4. "Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

5. nemzetségedet minden idõkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom."

6. Az egek dicsõítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hûségedet.

7. Hiszen ki olyan a felhõk közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá?

8. Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van.

9. Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hûsége körülvesz téged.

10. Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed,

11. Rachabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje.

12. Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bõsége, hiszen te alkottad.

13. Észak és Dél a te mûved, a Tábor és a Hermon téged dicsõít.

14. Karodban hatalom van, kezed erõs, jobbod fölemelve.

15. Trónod igazságon és jogon nyugszik, elõtted kegyelem és hûség menetel.

16. Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!

17. Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt.

18. Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedbõl emeljük föl fejünk.

19. Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké.

20. Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: "Egy erõsre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népbõl.

21. Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem,

22. hogy kezem mindig segítse és karom erõt öntsön belé.

23. Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte.

24. Nem, szétzúzom elõtte ellenségeit, és akik gyûlölik, azokat megverem.

25. Hûségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét.

26. Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig.

27. Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!

28. Én pedig elsõszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál.

29. Örökre megõrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szûnik meg.

30. Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai.

31. Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint,

32. ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat,

33. vesszõvel büntetem vétküket, és ostorral minden bûnüket.

34. De kegyelmem nem vonom meg tõle, s nem tagadom meg tõle hûségemet.

35. Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg.

36. Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok.

37. Nemzetsége örökre megmarad, trónja elõttem lesz, miként a nap.

38. S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hûséges tanú a felhõk között."

39. Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erõsen haragszol fölkentedre.

40. A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad.

41. Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait.

42. Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok elõtt.

43. Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek.

44. Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban.

45. Dicsõséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted.

46. Megrövidítetted ifjúsága napjait, õt magát meg szégyennel töltötted el.

47. Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtõzni? Haragod úgy ég majd, mint a tûz?

48. Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert!

49. Hol van egy élõ is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét?

50. Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hûségedben Dávidnak esküt tettél?

51. Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyûlöletét el kell viselnem.

52. Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait.

53. Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!