Biblia egy év alatt.

A 293. napon az 1Makkabeusok 12. fejezete a makkabeusok bátorságáról és stratégiájáról szóló epizódokat mutat be. A Sirák 30-31 megerősíti a családról, a tiszteletről és az etikus viselkedésről szóló tanításokat, a Példabeszédek 23:13-16 pedig a szeretettel való fegyelmezés és a bölcs nevelés fontosságára emlékeztet minket.

1. Amikor Jonatán alkalmasnak találta az idõt, embereket keresett, elküldte õket Rómába, hogy a barátsági szerzõdést megerõsítse és megújítsa velük.

2. Spártába és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.

3. Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és elõadták: "Jonatán fõpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk."

4. Erre ellátták õket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére.

5. Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán a spártaiaknak írt:

6. "Jonatán fõpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak.

7. Már ezelõtt is kapott Oniász fõpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok.

8. Oniász tisztelettel fogadta a követeket, és átvette a levelet, amelyben szövetségrõl és barátságról volt szó.

9. Nincs ugyan rá szükségünk, hiszen vannak szent könyveink, amelyekbõl vigasztalást meríthetünk,

10. mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tõletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idõ telt el.

11. De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illõ is megemlékezni a testvérekrõl.

12. Örülünk hírneveteknek.

13. Bennünket sok szorongattatás és háborúság vett körül, mert a királyok körülöttünk megtámadtak minket.

14. De nem akartunk sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak a terhetekre lenni ezekkel a háborúskodásokkal.

15. Mert mellettünk volt az ég segítsége, így megmenekültünk ellenségeinktõl, nekik pedig megaláztatásban volt részük.

16. Kiválasztottuk Antiochusz fiát, Numenioszt meg Jázon fiát, Antipatert és elküldtük a rómaiakhoz, újítsák meg velük a korábbi barátságot és szövetséget.

17. De meghagytuk nekik, hogy hozzátok is menjenek el, benneteket is üdvözöljenek és nektek is vigyenek levelet testvériségünk felújítása végett.

18. Jól tennétek, ha válaszolnátok rá."

19. Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Oniásznak küldtek:

20. "A spártaiak királya, Areiosz üdvözletét küldi Oniász fõpapnak.

21. Egy írásban nyomára bukkantak annak, hogy a spártaiak és a zsidók testvérek, Ábrahám nemzetségébõl származnak.

22. Minthogy ezt tudjuk, jól tennétek, ha értesítenétek hogylétetekrõl.

23. Mi pedig azt válaszoljuk nektek: Jószágotok s amitek van, a mienk is, a mi vagyonunk meg a tiétek is. Utasítást adtunk, hogy ezeket adják tudtotokra."

24. Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz vezérei visszatértek egy még nagyobb sereggel, mint azelõtt, hogy hadat indítsanak ellene.

25. Erre elindult Jeruzsálembõl, és kivonult eléjük Hamat vidékére, mert nem akarta, hogy módjuk legyen rátörni országára.

26. Hírszerzõket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek.

27. Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré õröket állított.

28. Amikor az ellenség megtudta, hogy Jonatán és emberei készen állnak a harcra, megijedtek és elvesztették bátorságukat. Tábortüzet gyújtottak és elvonultak.

29. De Jonatán és emberei egész reggelig nem vették észre, hiszen égtek a tábortüzek.

30. Akkor azonban üldözõbe vette õket Jonatán, de már nem tudta õket utolérni, mert már átkeltek az Eleutherusz folyón.

31. Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyõzte és kifosztotta õket.

32. Aztán elindult és Damaszkuszba ment, átvonult az egész országon.

33. Simon is kivonult, Aszkalon és a közelében fekvõ erõdök ellen intézett támadást. Utána Joppe felé vette útját és el is foglalta.

34. Hallotta ugyanis, hogy ki akarták szolgáltatni az erõdöt Demetriusz embereinek. Õrséget helyezett oda, hogy védelmezzék.

35. Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erõdök ügyét,

36. azt, hogy magasabbra húzzák Jeruzsálem falait, és hatalmas falat emelnek a vár és a város közé, hogy a várat elkülönítsék a várostól, hadd legyen elszigetelve, hogy az ottaniak sem venni, sem eladni ne tudjanak.

37. Összefogtak a város felépítésére. Amikor a keleti részen a pataknál egy darabon ledõlt a fal, kijavították, és elnevezték Karenatának.

38. Simon Adidát építette fel a síkságon, megerõsítette és ellátta kapukkal és zárakkal.

39. Trifon azt tervezte, hogy Ázsia fölött megszerzi az uralmat, diadémot tesz a fejére és kezet emel Antiochusz királyra.

40. Félt azonban, hogy Jonatán ezt nem fogja tûrni, hanem harcba száll vele. Ezért ürügyet keresett rá, hogy elfogja és megölje. Ezért elindult és elment Betsanba.

41. Jonatán negyvenezer válogatott harcosból álló sereggel vonult fel ellene; õ is Betsanba ment.

42. Amikor Trifon látta, milyen nagy sereggel érkezett, óvakodott kezet emelni rá.

43. Tisztelettel fogadta, bemutatta barátainak, elhalmozta ajándékokkal, majd meghagyta barátainak és katonáinak, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint saját magának.

44. Aztán így szólt Jonatánhoz: "Miért fárasztottad ide egész népedet, mikor nincs köztünk háború?

45. Küldd õket haza, de elõbb válassz ki magadnak néhány embert kíséretül. Aztán gyere el velem Ptolemaiszba. Átengedem neked a többi erõddel és helyõrséggel, valamint az összes tisztviselõvel együtt. Aztán megfordulok és visszamegyek. Mert ezért jöttem ide."

46. Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába.

47. Csak 3000 férfit tartott vissza, de közülük kétezret Galileában hagyott, így mindössze ezer férfi kísérte.

48. Mihelyt Jonatán bevonult Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a kapukat, elfogták, kísérõit pedig kardélre hányták.

49. Aztán Trifon csapatokat és lovasokat küldött Galileába és a nagy síkságra azzal, hogy semmisítsék meg Jonatán csapatait.

50. De amikor ezek meghallották, hogy (Jonatánt) embereivel együtt foglyul ejtették és megölték, kölcsönösen bátorították egymást, csatasorba álltak, készen a harcra.

51. Amikor üldözõik látták, hogy kockáztatják az életüket, visszafordultak.

52. Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott.

53. Körülöttük a pogány népek mind azon voltak, hogy kiirtsák õket. Azt mondták: "Nincs többé vezérük és segítõjük. Rajta, támadjuk meg õket, és még emlékezetüket is irtsuk ki az emberek közül."

Fejezet 30

1. Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, hogy végsõ napjai örömben teljenek.

2. Aki megfenyíti fiát, örömét leli benne, ismerõsei közt dicsérik majd érte.

3. Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai elõtt meg újjonghat miatta.

4. Ha egy apa meghal, mintha nem halna meg, mert hisz hátrahagyja saját hasonmását.

5. Amíg él, örülhet, ahányszor csak látja, amikor távozik, nincs miért aggódjék.

6. Lesz, aki bosszút áll az ellenségein, a barátainak meg hálával fizet.

7. Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap, a szíve meg összerezzen minden hangra.

8. Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz.

9. Ha kényezteted fiad, majd rémületbe ejt, s ha mókázol vele, csalódásodra lesz.

10. Ne enyelegj vele, mert hátha megbánod, és végül neked vásik bele a fogad.

11. Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára és ne nézz el neki semmi komiszságot.

12. Még ifjúkorában hajlítsd meg a nyakát és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen.

13. Fenyítsd meg a fiad és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon.

14. Jobb szegénynek lenni épen, egészségben, semmint beteg testben vagyonosnak lenni.

15. Az egészséges élet aranynál többet ér, az egészséges test több bármi szerencsénél.

16. Nincs nagyobb gazdagság az egészségnél, és nagyobb boldogság a derûs szívnél.

17. A keserves életnél többet ér a halál, az örök nyugalom a hosszú szenvedésnél.

18. Aki zárt szájjal kínál ínyenc falatokat, az sírra tesz ételáldozatot.

19. Mi hasznára van ez a bálványoknak, hisz az ízét s illatát sem érzik? Így áll annak ügye, akit üldöz az Úr,

20. a saját szemével lát, de csak sóhajtozik, mint a herélt, aki lányt ölel, s epekedik.

21. Ne add át egészen magad a gondoknak, töprengéseiddel ne okozd vesztedet.

22. Szívbeli öröm az ember élete, és a vidám kedély megtoldja napjait.

23. Kerüld a gondjaid, nyugtasd meg a szíved, s minden bosszúságot tarts távol magadtól. Sokat megöl a gond, a hasztalan bánat.

24. Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond idõnap elõtt megöregít.

25. Vidám a szív és jókedvû az étkezésnél, és amit megeszik, javára is válik.

Fejezet 31

1. A gazdag nem alszik, ezért soványodik, a sok gond elûzi az álmát.

2. Elûzi az álmát a megélhetés gondja, mint súlyos betegség, nem hagyja aludni.

3. A gazdag fárad a vagyon gyûjtésével, amikor meg pihen, akkor mulatozik.

4. A szegény küszködik, mert nincsen vagyona, amikor meg pihen, akkor szûkölködik.

5. Az arany bolondja nem marad bûntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele.

6. Az aranynak sokan estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük.

7. Mert csapda azoknak, akik hódolnak neki, és minden balga megfogatja magát.

8. Boldog az a gazdag, aki bûntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után.

9. Hol lelhetõ ilyen, hadd dicsérjük meg, mert hisz csodadolgot vitt végbe népe közt?

10. Aki sértetlen maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsõségére. Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett?

11. Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyûlt közösségben.

12. Amikor nagy ember asztalánál ülhetsz, akkor ne te nyisd ki elsõnek a szádat. Ne jegyezd meg: milyen sokat tálaltak fel!

13. Gondold meg, milyen csúf a sóvár, éhes szem! Vajon van silányabb teremtmény a szemnél? Azért borul könnybe bármely semmiségért.

14. Ne nyúlj oda, ahová vendéglátód néz, nehogy összeütközz vele, amikor tálba nyúlsz.

15. Magad után ítélj embertársad felõl, légy minden ügyedben józan és megfontolt.

16. Mint jól nevelt ember, edd, amit eléd tesznek, és ne habzsolj, nehogy megvessenek érte.

17. Tartsd meg az illemet, s elsõnek hagyd abba, ne légy tehetetlen, nehogy botrányt okozz.

18. Ha pedig többekkel ülsz egy társaságban, ne nyújtsd ki a kezed elõbb, mint szomszédod.

19. Nem elég kevés is az okos embernek? Akkor fekvõhelyén nyugodtan lélegzik.

20. Jól alszik, aki nem eszik túl sokat, s reggel, ha fölébred, jó erõben van. Az álmatlanság, hányás, hascsikarás a mértéktelen embernek a sorsa.

21. Ha mégis legyõztek az ízes falatok, kelj föl és hányd ki: mindjárt megkönnyebbülsz.

22. Hallgass rám, fiam, és ne vess meg engem, akkor végül majd megérted szavaimat. Uralkodj magadon minden tettedben, akkor nemigen lesz betegségben részed.

23. Az egekig magasztalják a jó vendéglátót, bõkezûségének híre sokáig fennmarad.

24. Megszólják, ha valaki fukar házigazda, fösvénysége híre betölti a várost.

25. Amikor bort iszol, ne játszd meg az erõst, mert a bor már sokakat levert a lábáról.

26. A vas keménységét a tûz próbálja meg, a könnyelmûeknek a bor a nagy próbakõ.

27. Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétõl.

28. A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellõ idõben s megfontoltan isszák.

29. Ha mértéktelenül, szenvedéllyel és mohón isszák, csak keserûség a bor a lélek számára.

30. A túl sok bor fokozza a balga haragját, gyengíti erõit, sok sebet ejt rajta.

31. Borozgatás közben ne szóld le barátod, és ne vesd meg a vidámsága miatt. Ilyenkor ne intézz becsmérlõ szót hozzá, pénzköveteléssel se zaklasd ilyenkor.

13. A fiúgyermektõl ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered!

14. Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét.

15. Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívembõl örülök,

16. és ujjong a bensõm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes.