Biblia egy év alatt.

A 261. napon Jézus a Máté 11-13-ban található példázatokon és csodákon keresztül tanít minket Isten országáról, feltárva bölcsességét és hatalmát. A Példabeszédek 19:5-8 kiegészíti ezeket a tanulságokat, gyakorlati alapelveket kínálva a feddhetetlenségről, az igazságosságról és az igazi bölcsesség kereséséről.

Fejezet 11

1. Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban.

2. Közben János a börtönben hallott Jézus tetteirõl. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg:

3. "Te vagy az eljövendõ, vagy mást várjunk?"

4. Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok:

5. Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.

6. Boldog, aki nem botránkozik rajtam."

7. Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltõl hajladozó nádat?

8. Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.

9. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

10. Õ az, akirõl az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet elõtted, hogy elõkészítse utadat.

11. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelõ Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.

12. A mennyek országa Keresztelõ János idejétõl mindmáig erõszakot szenved, az erõszakosok szerzik meg.

13. A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.

14. S ha tudni akarjátok, õ Illés, akinek el kell jönnie.

15. Akinek van füle, hallja meg!

16. Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez,

17. akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.

18. Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van.

19. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bûnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel."

20. Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bûnbánatot:

21. "Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szõrzsákban tartottak volna bûnbánatot.

22. Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek.

23. És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.

24. De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked."

25. Abban az idõben Jézus ezeket mondta: "Dicsõítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elõl elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.

26. Igen, Atyám, így tetszett neked.

27. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.

28. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.

29. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.

30. Az én igám édes, és az én terhem könnyû."

Fejezet 12

1. Abban az idõben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.

2. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!"

3. Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?

4. Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.

5. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bûnt?

6. Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.

7. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.

8. Az Emberfia ura a szombatnak is!"

9. Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.

10. Éppen ott volt egy béna kezû ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"

11. Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?

12. Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni."

13. Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

14. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

15. Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s õ mindnyájukat meggyógyította,

16. de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.

17. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:

18. "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.

19. Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.

20. A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg gyõzelemre nem viszi az igazságot.

21. Az õ nevében bíznak a pogány népek."

22. Ekkor egy ördögtõl megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.

23. A nép ámulva kérdezgette: "Csak nem õ a Dávid fia?"

24. Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: "Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében ûzi ki a gonosz lelkeket."

25. Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.

26. Ha a sátánt sátán ûzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?

27. Ha én Belzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki? Így õk lesznek bíráitok.

28. De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

29. Hogy törhet be valaki az erõs ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak elõbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.

30. Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyûjt velem, az szétszór.

31. Ezért mondom nektek: minden bûnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.

32. Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.

33. Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcsérõl lehet a fát felismerni.

34. Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bõségébõl szól.

35. A jó ember jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember rossz kincsébõl rosszat hoz elõ.

36. Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.

37. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet."

38. Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelt szeretnénk tõled látni."

39. "A gonosz és házasságtörõ nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.

40. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.

41. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert õk bûnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.

42. Dél királynõje feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert õ eljött a föld végsõ határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.

43. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.

44. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.

45. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint elõbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."

46. Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.

47. Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled."

48. De õ megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?"

49. Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim!

50. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nõvérem és anyám."

Fejezet 13

1. Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján.

2. Nagy tömeg gyûlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt.

3. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította õket, mondván: "Íme, kiment a magvetõ vetni.

4. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették.

5. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben.

6. Amikor azonban forrón tûzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere.

7. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnõttek, elfojtották.

8. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.

9. Akinek füle van, hallja meg!"

10. Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?"

11. "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem.

12. Akinek van, annak még adnak, hogy bõségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

13. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.

14. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.

15. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bûnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam õket.

16. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall.

17. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

18. Ti tehát halljátok a magvetõrõl szóló példabeszédet!

19. Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett.

20. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja,

21. de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.

22. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést.

23. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

24. Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.

25. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment.

26. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.

27. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?

28. Az így válaszolt: Ellenséges ember mûve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?

29. Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!

30. Hagyjatok, hadd nõjön mind a kettõ az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Elõbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyûjtsétek csûrömbe!"

31. Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében.

32. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnõ, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között."

33. Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérõ lisztbe, s az egész megkelt tõle."

34. Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.

35. Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétõl fogva el volt rejtve.

36. Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldrõl és a konkolyról szóló példabeszédedet!"

37. Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia.

38. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia.

39. Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok.

40. Ahogy a konkolyt összeszedik és tûzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is.

41. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegõt.

42. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

43. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

44. "A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.

45. A mennyek országa hasonlít a kereskedõhöz is, aki igazgyöngyöt keresett.

46. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.

47. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog.

48. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.

49. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,

50. és tüzes kemencébe vetik õket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

51. "Megértettétek mindezeket?" "Igen" - felelték.

52. Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseibõl újat és régit hoz elõ."

53. Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan.

54. Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevõ ereje?

55. Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei?

56. S nõvérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?"

57. És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete."

58. Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.

5. A hamis tanú nem marad büntetlen, a hazugságot valló nem menekszik épen.

6. A nemes kegyéért sokan törik magukat, a bõkezû embernek mindenki barátja.

7. Minden atyjafia gyûlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába.

8. Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hû marad a tudáshoz, az jól jár.