Biblia egy év alatt.

A 222. napon Ézsaiás 65. fejezete egy új teremtés és a nép reményének ígéreteit tárja fel, ellentétben Izrael makacsságával. Ezékiel 23-24. fejezetei a hűtlenség súlyos ítéleteit tárják fel, míg a Példabeszédek 13:21-25 a tettek következményeiről és a fegyelem fontosságáról tanít, arra ösztönözve az olvasót, hogy kövesse a bölcsesség útját.

1. Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelõtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! - így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet.

2. Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján.

3. A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon;

4. a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban.

5. "Maradj távol - mondják -, ne közelíts hozzám, mert különben megszentellek." Ez a nép füst az orromban, és szüntelenül égõ tûz.

6. Íme, minden fel van írva a színem elõtt: és nem nyugszom addig, amíg meg nem fizetek nekik,

7. gonoszságaikért és atyáik gonoszságaiért egyaránt - mondja az Úr. Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint.

8. Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szõlõfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el õket egészen,

9. hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik õket, s a szolgáim fogják lakni.

10. A Sáron mezeje nyájak legelõjévé lesz; az Akor völgye csordák pihenõhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres.

11. Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek;

12. titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok.

13. Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok.

14. Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok.

15. Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: "Így pusztítson el téged az Úr!" De szolgáimnak új nevet adok majd.

16. Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltûnik a szemem elõl.

17. Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek.

18. Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet "öröm"-nek teremtem és népét "ujjongás"-nak.

19. Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás.

20. Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít.

21. Házakat építenek, és õk laknak benne; szõlõt telepítenek, és õk élvezik gyümölcsét.

22. Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának.

23. Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben.

24. Még mielõtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom õket.

25. Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen - mondja az Úr.

Fejezet 23

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, volt két asszony, egy anyának voltak a lányai.

3. Ezek paráználkodtak Egyiptomban fiatalkoruktól fogva. Hagyták, hogy simogassák ott a mellüket és cirógassák szûzi keblüket.

4. Az idõsebbet Oholának hívták, a húgát Oholibának. Az enyémek voltak, s fiúkat és lányokat szültek. Oholának Szamaria a neve, Oholibának Jeruzsálem.

5. Ohola hûtlen lett hozzám, szerelemre gyulladt szeretõi, a szomszédos asszírok iránt,

6. akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, megnyerõ ifjak, paripára termett lovasok voltak.

7. Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok fiaival, ezek iránt gyulladt szerelemre, és megfertõzte magát a bálványaikkal.

8. Nem hagyott fel az Egyiptomban elkezdett paráznasággal sem; már ifjúságában együtt háltak vele, simogatták szûzi keblét, és paráználkodást folytattak vele.

9. Ezért kedveseinek - az asszírok fiainak - adtam, akik iránt szerelemre gyulladt.

10. Ezek fölfedték mezítelenségét, elvitték fiait és lányait, õt magát meg karddal pusztították el. Így lett hírhedt az asszonyok között, mert végrehajtották rajta az ítéletet.

11. Húga, Oholiba mindennek tanúja volt, de mégis, vágya és paráznasága még botrányosabb volt, mint nõvéréé.

12. Szerelemre gyulladt a szomszédos asszírok iránt, akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, pompás öltözékû, paripára termett lovasok voltak, mind fiatalok és vonzók.

13. Láttam, hogy beszennyezte magát. Mindkettõ ugyanazon az úton járt.

14. De õ még továbbment kicsapongásában: amikor a falra festett férfiakat, a káldeusok piros színnel festett képeit látta,

15. akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt - Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek -,

16. ezeknek a puszta látására is vágy ébredt benne irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.

17. Babilon fiai eljöttek, hogy megosszák vele a szerelmi ágyat, és beszennyezték õt paráznaságukkal. Miután beszennyezte magát velük, elfordult tõlük.

18. Amikor aztán nyíltan ûzte paráznaságait, és fölfedte szégyenét, elhagytam, mint ahogyan nõvérét is elhagytam.

19. Megsokszorozta paráznaságait, mint fiatalsága napjaiban, amikor Egyiptom földjén ûzte paráznaságait.

20. Olyan heves vágy gyulladt benne szeretõi iránt, mint amilyen a szamárnak az ösztöne, vagy a csõdörnek a bujasága.

21. Kerested fiatalságod tisztátalanságait, azt az idõt, amikor Egyiptomban simogatták melledet és cirógatták szûzi kebledet.

22. Ezért, Oholiba, ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, felbújtom ellened szeretõidet, akiktõl elfordultál, s idevezetem õket ellened mindenfelõl:

23. Babilon fiait, a káldeusokat, Pekod, Soa és Koa és velük Asszíria minden fiát, a fiatal és megnyerõ férfiakat, a helytartókat és vezéreket, a kiváló harcosokat és a híres lovasokat.

24. Rád törnek északról szekerekkel és kerekekkel és rengeteg néppel. Páncéllal, sisakkal és pajzzsal jönnek ellened mindenfelõl, és én átengedem nekik az ítéletet, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted.

25. Rád szabadítom féltékenységemet, hadd bánjanak el veled. Levágják orrodat és füledet, s ami megmarad belõled, az kard martaléka lesz. Fiaidat és lányaidat elhurcolják, ami pedig megmarad belõled, azt tûz emészti meg.

26. Megfosztanak ruhádtól, és elveszik ékszereidet.

27. Véget vetek vétkednek és Egyiptomban elkezdett paráználkodásaidnak. Nem emeled rájuk többé a szemedet, és nem gondolsz többé Egyiptomra.

28. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, azok kezébe adlak, akiket gyûlölsz, azok kezébe, akiktõl elfordultál.

29. Gyûlölettel telve bánnak veled, elviszik munkád gyümölcsét, téged meg otthagynak teljesen meztelenül. Így leleplezõdik szemérmetlenséged és szégyenletes paráználkodásod.

30. Így bánnak majd veled, mert paráználkodtál a népekkel, és beszennyezted magadat bálványaikkal.

31. Nõvéred útjain jártál, ezért az õ kelyhét adom kezedbe.

32. Ezt mondja az Úr, az Isten: Nõvéred mély és öblös kelyhét iszod majd, amely oly sokat fogad magába, és nevetség és gúny tárgyává leszel.

33. Részegséggel és szomorúsággal telsz el. Ez az elhagyatottság és a rettegés kelyhe, nõvérednek, Szamariának a kelyhe.

34. Kiiszod és fenékig üríted, aztán darabokra töröd, és megsebzi a melledet. Én mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten.

35. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel megfeledkeztél rólam és elvetettél, viseld gyalázatodat és paráznaságaidat.

36. Az Úr így szólt hozzám: Emberfia, nem mondasz ítéletet Ohola és Oholiba fölött, és nem veted szemükre gonoszságukat?

37. Házasságtörõk voltak, vér tapad a kezükhöz, házasságot törtek bálványaikkal. Sõt, még a fiaikat is, akiket nekem szültek, a tûzbe küldték, hogy megeméssze õket.

38. Még ezt is megtették velem: beszennyezték szentélyemet azon a napon, és megszegték szombatjaimat.

39. Amikor feláldozták gyermekeiket bálványaiknak, azon a napon eljöttek szentélyembe, hogy meggyalázzák. Igen, még ezt is megtették házamban.

40. Sõt, a távoli országból is eljöttek a hívott emberek, akikért követ ment, s te megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet, ékszerekkel díszítetted magadat.

41. Pompás ágyra ültél, ez elé asztalt készítettek, és te erre tetted tömjénemet és olajomat.

42. Gondtalan tömeg lármája hallatszott ott a rengeteg ember miatt, akiket a pusztából vezettek elõ. Karperecet tettek kezükre, s fényes koronát a fejükre.

43. Így szóltam: A házasságtörések miatt elgyengült asszonnyal folytatnak paráznaságot. S még folytatja a kicsapongást,

44. úgy járnak hozzá, mint a ringyóhoz. Így jártak Oholához és Oholibához, ezekhez az elzüllött asszonyokhoz is.

45. Az igaz emberek azonban házasságtörõ asszonyoknak ítélik õket, olyanoknak, akik vért ontanak, mert házasságtörõk, és vér tapad a kezükhöz.

46. Ezt mondja az Úr, az Isten: Hívják össze ellenük a gyülekezetet, s szolgáltassák ki õket!

47. A gyülekezet kövezze meg õket és szabdalja darabokra a kardjával; öljék meg fiaikat és lányaikat is, házaikat meg borítsák lángba.

48. Megtisztítom majd a földet a gonoszságtól, s minden asszony számára intõ példa lesz ez, hogy ne kövessenek el hasonló gonoszságokat.

49. Megtorlom gonoszságtokat, viselitek bálványimádásotok bûnének terhét, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

Fejezet 24

1. A 9. esztendõ tizedik hónapjának tizedik napján az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, a mai napot jól jegyezd meg magadnak, mert Babilon királya a mai napon támadta meg Jeruzsálemet.

3. Mondj ezért példabeszédet a lázongó nemzedéknek! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Tégy fel a tûzre egy üstöt, s önts bele vizet!

4. Tégy bele húsdarabokat, ízes falatokat, combot és lapockát, töltsd meg jó csontokkal!

5. A legjavát válaszd ki a nyájból! Tégy alá fát, forrald fel, hogy még a csontok is megfõjenek, amik benne vannak.

6. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyrõl nem lehet a rozsdát eltávolítani. Vedd ki az egyik darabot a másik után! Nem vetnek rá sorsot.

7. Mert a vér, amelyet kiontott, megmarad benne, kopár sziklára öntötte ki, nem a földre öntötte, hogy befödhetné a por.

8. Hogy felszítsam haragomat és bosszút állhassak, kopár sziklára öntöttem a vért, amelyet kiontott, hogy ne lepje be semmi.

9. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának! Nagy máglyát rakok.

10. Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, fõzd meg a húst, fõjön meg teljesen, és a csontok emésztõdjenek meg!

11. Aztán tedd föl az üstöt üresen a tûzre, hogy érce áttüzesedjen, a szenny elolvadjon rajta, s a rozsda leperegjen.

12. A sok rozsda azonban a tûztõl sem pergett le róla.

13. Meg akartalak tisztítani tisztátalanságod szennyétõl, de nem lettél tiszta, nem tisztultál meg szennyedtõl. Nem is leszel tiszta mindaddig, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat.

14. Én, az Úr mondtam ezt, s szavam beteljesedik. Semmit sem engedek el, nem irgalmazok és nem engesztelõdöm meg. Útjaid és tetteid szerint ítélkezem fölötted - mondja az Úr, az Isten.

15. Az Úr szózatot intézett hozzám:

16. Emberfia, nézd, elveszem tõled hirtelenül szemed gyönyörûségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak!

17. Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét!

18. Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el.

19. A nép így szólt hozzám: "Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?"

20. Ezt válaszoltam: "Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

21. Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erõtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörûségét. Fiaitok és lányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el.

22. És ti is úgy tesztek majd, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét,

23. turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok és nem siránkoztok. Elpusztultok bûneitek miatt, és csak egymás elõtt sóhajtoztok majd.

24. Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit õ tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr."

25. Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom õket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétõl, lelkük gyönyörûségétõl, fiaiktól és lányaiktól,

26. azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy errõl hírt adjon neked.

27. Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült elõtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

21. A bûnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák.

22. A jónak öröksége unokáira száll, a bûnös vagyona az igaz része lesz.

23. A szegény új szántása bõ kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan.

24. Aki nem használ pálcát, gyûlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti.

25. Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.