Biblia egy év alatt.

A 220. napon Isten megvigasztal minket és helyreállítást ígér. Ézsaiás 61-62 vigaszt és örömet nyújt az elnyomottaknak. Ezékiel 20 felidézi az Úr feddését és népe számára tett útmutatásait. A Példabeszédek 13:13-16 tanulságokat kínál az oktatás meghallgatásáról, a bölcsesség értékeléséről és az isteni elvek által vezérelt élet jutalmának learatásáról.

Fejezet 61

1. Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívûeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.

2. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat,

3. és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd õket, akiket az Úr ültetett el, az õ dicsõségére.

4. Fölépítik az õsi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.

5. Idegenek állnak elõ és legeltetik nyájaidat, szántóvetõid és vincellérjeid is más nemzetbõl valók lesznek.

6. Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat.

7. Mivel kétszeres volt a gyalázatuk, hisz megvetés és leköpdösés volt a részük, azért kétszeres lesz az örökségük is az országban, és örökké tartó lesz az örömük.

8. Mert én, az Úr szeretem az igazságot, ám a rablást meg a gazságot gyûlölöm. Megjutalmazom õket hûségemben, és örök szövetséget kötök velük.

9. Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a népek körében. Akik látják õket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet megáldott az Úr.

10. "Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a võlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát.

11. Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot, és a magasztalást, minden nép színe elõtt."

Fejezet 62

1. Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.

2. Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsõségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el.

3. A dicsõség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.

4. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: "én gyönyörûségem", és országodat: "menyasszony", mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.

5. Mert amint a võlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítõd; és amint a võlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

6. Falaidra, Jeruzsálem, õröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok.

7. Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsõségessé nem teszi a földön.

8. Az Úr megesküdött jobbjára és dicsõséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál.

9. Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsõítsék az Urat; akik leszüretelték a szõlõt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban.

10. Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek!

11. Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: "Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, elõtte meg szerzeménye.

12. Szent népnek hívják majd õket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak."

1. A 7. esztendõben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljöttek néhányan Izrael vénei közül, hogy megkérdezzék az Urat, és leültek elém.

2. Az Úr szózatot intézett hozzám:

3. Emberfia, szólj Izrael véneihez. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vajon azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amint igaz, hogy élek, nem hagyom, hogy megkérdezzetek - mondja az Úr, az Isten.

4. Ítéletet tartasz fölöttük? Ítélkezel fölöttük, emberfia? Tárd eléjük atyáik iszonyatos bûneit,

5. és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

6. Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem õket Egyiptom földjérõl, és elvezérelem õket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb.

7. Így szóltam hozzájuk: Vessétek el azokat a szörnyeket, amelyeken kinek-kinek a szeme csügg, és ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom bálványaival. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!

8. Ám õk fellázadtak ellenem és nem akartak rám hallgatni. Senki sem vetette el azokat a szörnyeket, amelyeken csüggött, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. Erre azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat Egyiptom földjén.

9. De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek elõtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjérõl, a szemük láttára.

10. Ezért kihoztam õket Egyiptom földjérõl, és a pusztába vezettem õket.

11. Törvényeket adtam nekik, és tudtukra adtam parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar.

12. Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem õket.

13. Izrael háza fellázadt ellenem a pusztában, nem igazodtak törvényeimhez, elvetették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, és folyvást megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat a pusztában, és kiirtom õket.

14. De tekintettel voltam nevemre s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek elõtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem õket.

15. De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el õket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb.

16. Elvetették parancsaimat, nem igazodtak törvényeimhez, megszegték szombatjaimat, mert szívük bálványaikon csüggött.

17. De szemem irgalommal nézett rájuk, lemondtam róla, hogy elpusztítsam õket, és nem irtottam ki õket a pusztában.

18. Így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne kövessétek atyáitok életmódját, ne tartsátok meg szokásaikat, ne szennyezzétek be magatokat bálványaikkal.

19. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Igazodjatok törvényeimhez, tartsátok szem elõtt parancsaimat és teljesítsétek õket.

20. Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

21. De a fiaik is fellázadtak ellenem, s nem igazodtak törvényeimhez, nem tartották szem elõtt és nem teljesítették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, s megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat a pusztában.

22. De visszavontam kezemet, tekintettel voltam nevemre, s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek elõtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem õket.

23. Még egyszer esküre emeltem kezemet ellenük a pusztában, hogy szétszórom õket a népek közé, és szétszélesztem õket az országokba.

24. Mert nem tartották meg parancsaimat, elvetették törvényeimet, megszegték szombatjaimat, és szemük apáik bálványain csüggött.

25. Ezért olyan parancsokat adtam nekik, amelyek nem voltak jók, olyan szokásokat, amelyek nem tartanak életben.

26. Beszennyeztem õket áldozati ajándékaikkal: tûzbe küldték elsõszülötteiket, hogy így megbüntessem õket és megtudják: én vagyok az Úr.

27. Ezért emberfia, szólj Izrael házához! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azzal is gyaláztak atyáitok, hogy hûtlenek voltak hozzám.

28. Amikor elvezettem õket arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy nekik adom, ahol csak megláttak egy kiemelkedõ dombot, vagy bármilyen zöldellõ fát, bemutatták áldozataikat és felajánlották adományaikat, amelyek engem haragra ingereltek, elégették illatszereiket és kiöntötték italáldozatukat.

29. Akkor így szóltam hozzájuk: Miféle magaslat, ahová mentek? Ezért nevezik mind a mai napig Bamának.

30. Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Atyáitok útjain járva beszennyezitek magatokat, amikor paráználkodtok bálványaikkal,

31. amikor áldozatot mutattok be, s amikor tûzbe külditek gyermekeiteket; beszennyezitek magatokat bálványaitokkal mind a mai napig. Én meg hagyjam, hogy Izrael háza megkérdezzen? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem hagyom, hogy megkérdezzetek.

32. Nem válik valóra, amit az eszetekben forgattok, amikor azt mondjátok: "Olyanok leszünk, mint a népek, mint az idegen országok törzsei: fának és kõnek szolgálunk."

33. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, erõs kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal én uralkodom majd fölöttetek.

34. Kivezetlek benneteket a népek közül, és összegyûjtelek az idegen nemzetek közül, ahova szétszóródtatok, erõs kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal.

35. S elvezetlek benneteket a népek pusztaságába, és ott szemtõl szemben ítéletet tartok.

36. Amint ítéletet tartottam atyáitok fölött Egyiptom földjének pusztájában, úgy ítélkezem majd fölöttetek is - mondja az Úr, az Isten.

37. Botom alatt kell majd elvonulnotok, és csak keveset vezetek vissza belõletek.

38. Kiválasztom közületek a lázadókat, akik fellázadtak ellenem, kivezetem õket abból az országból, ahol laknak, de Izrael földjére nem lépnek be - akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

39. Ti meg, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten -, menjen csak ki-ki, és szolgáljon a bálványainak, de aztán - esküszöm - rám fogtok hallgatni, és nem szentségtelenítitek meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.

40. Mert szent hegyemen, Izrael magas hegyén - mondja az Úr, az Isten -, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindenki, aki csak abban az országban él. Ott majd szívesen veszem és elfogadom ajándékaitokat, legjava adományotokat és mind, amit csak nekem szenteltek.

41. Mint kellemes illatot, úgy fogadlak majd benneteket, amikor kivezérellek a népek közül, összegyûjtelek a nemzetek közül, ahová szétszóródtatok, és rajtatok mutatom meg, hogy szent vagyok a népek szeme láttára.

42. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert visszavezetlek benneteket Izrael földjére, arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.

43. Ott majd visszagondoltok útjaitokra és gonosz tetteitekre, amelyekkel beszennyeztétek magatokat, és undorodtok magatoktól a sok gonoszság miatt, amit elkövettetek.

44. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd nevem iránti tiszteletbõl, és nem gonosz útjaitok és romlott életmódotok szerint bánok veletek, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten.

13. Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelõje sértetlen marad.

14. A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére.

15. A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan.

16. Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elõ a balgatag.