Fejezet 3
1. Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:
2. "Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hûség. Te vagy a világ bírája.
3. Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bûneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed elõtt,
4. megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságba hurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya meg intõ példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket.
5. Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bûnei miatt végrehajthattad õket rajtam. Hiszen nem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed elõtt.
6. Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettõl a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tõlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába."
7. Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója.
8. Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielõtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd.
9. S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tõled soha az életben se fiút, se lányt!"
10. Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom."
11. Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: "Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsõítsen minden alkotásod örökkön-örökké!
12. Uram, most fölemeltem tekintetemet és rád szegeztem a szememet.
13. Szólíts el errõl a földrõl, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom!
14. Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem.
15. Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem."
16. Mindkettõjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettõjüket: Tobit szemérõl távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtõl, Azmodeustól. Mert minden más kérõvel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából.
Fejezet 4
1. Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben.
2. Azt mondta magában: "Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele errõl a pénzrõl, mielõtt még meghalnék?"
3. Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: "Ha meghalok, temess el illendõképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg.
4. Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba.
5. Fiam, légy mindig hû az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain.
6. Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják.
7. Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytõl soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tõled.
8. Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.
9. Így szép kincset gyûjtesz magadnak az ínséges napokra.
10. Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj.
11. A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt.
12. Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget õseid nemzetségébõl végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az õsatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy õk mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz - örökségképpen - az ország.
13. Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg õket, néped fiait és leányait, hanem közülük végy feleséget. Mert hiszen a gõg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget.
14. Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. Ha Istennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mit csinálsz.
15. Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tõle, ne kísérjen életutadon az iszákosság.
16. Oszd meg kenyeredet az éhezõkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedbõl adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz.
17. Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bûnösöknek.
18. A bölcs emberektõl kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot.
19. Minden idõben magasztald Istent, az Urat, és tõle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedbõl!
20. Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri fiánál.
21. Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélõ leszel, és távol tartod magadat a bûntõl, és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel."
